A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Marián Miklós–Varga Béláné: A pusztaszeri rezervátum és madárvilága

A PUSZTASZERI REZERVÁTUM A 770 kh. (443 ha) területű rezervátum nemcsak azért értékes, mert ritka sziki madarak költőterülete, de a madárvonulásban betöltött szerepe is jelentős. Megfigyeléseink szerint a legtöbb vízimadár-faj a Tisza-völgy mentén vándorol. A Tisza folyásával párhuzamosan húzódó tóláncolat, ahova a Dongér-tó is tartozik, jó megszálló helyet biztosít a madárcsapatoknak. (1. sz. térképvázlat.) Ugyancsak a Pusztaszeri rezervátum földrajzi fekvése magya-. rázza meg, mi az oka annak, hogy míg a Szegedi-Fehértó sziki madarakban az utolsó évtizedben sajnálatos módon elszegényedett, a Dongér-tó madárnépessége gyarapodott. Amikor a Fehértó vízszintjét, a haltenyésztés érdekében felemelték, a sekély vizet igénylő sziki madárfajok nem találtak ott megfelelő életteret. Természetes, hogy a vonulási útban fekvő tavakra, így elsősorban a pusztaszeri szikesre települtek át. Kétségtelen, hogy az ottani «gazdag fauna szétszóródása éreztette hatását Kardoskútra, a Szabadka melletti Ludas-, tóra, de még a morva tavakra is. III. A madárvilág mozgalma A szikes tó és mocsár madárélete a tavaszi és őszi madárvonulás idejében a legélénkebb. A következőkben ezt a mozgalmat mutatjuk be. Korántsem kívánunk azonban a vizsgált időszakban megfigyelt összes madárfaj érkezésével, ЪП2. sz. térképvázlat