A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Marián Miklós–Varga Béláné: A pusztaszeri rezervátum és madárvilága

vagy távozásával foglalkozni. (E tekintetben utalunk az I. sz. táblázat adataira.) Inkább csak jellemezni szeretnénk — a nagyobb egyedszámmal előforduló vagy fontosabb sziki madárfajok mozgalmának bemutatásával, a menynyiségüket jellemző adatok felsorolásával — a rezervátum madárvilágának e fontos mozzanatát. A téli hónapokban rendkívül csekély a madárélet megnyilvánulása. A jégbe dermedt tavon és semlyékekben egy-egy odatévedt nádi sármány (Emberiza schoeniclus) mozog. A széljárta sziki legelőn vetési varjak (Corvus frugilegus) és mezei pacsirták (Alauda arvensis) keresgélnek, néha egy-egy szürke varjú (Corvus comix) látható. Az akácerdő foltokban feltűnik a mindenütt jelenlevő szarka (Pica pica), néhány széncinege (Parus maior), olykor kék cinege (Parus caeroleus) kutat az ágak között. Néha gatyás ölyv (Buteo lagopus) repül át a rezervátum fölött. Február közepétől kezd mozgalmassá válni a madárvilág élete. A tó egyes részein megolvad a jég és nyíltvíz-foltok keletkeznek. Ide szállnak le a csapatostól érkező tőkésrécék (Anas platyrhynchos). Megérkeznek a nyári lúd (Anser anser) kis falkái és a nagy lilik (Anser albifrons) számottevő csapatai. A hónap végén már nagyszámú bíbic (Vanellus vanellus) és seregély (Sturnus vulgaris) szorgoskodik a pusztán. A póling (Numenius arquata) is rendszerint ilyenkor érkezik. A tavaszi madármozgalom március—áprilisban bontakozik ki a maga teljességében. A jég eltakarodik. A hóolvadástói, esőzésektől megszaporodott víz hatalmas területet borít, a Szárnyék-erdő és a Gyöngyi-erdő lábáig ér. A víztükörből egy-két lapos sziget emelkedik ki. Mindez kiválóan alkalmas a madárvonulás főidejében érkező vízi madárcsapatok megpihenésére. A semlyék sűrű avas és újranövekedő növényzetével a gázlómadarak, meg a hamarosan nagy létszámmal érkező szárcsák (Fulica atra) kedvelt helye. Megsokasodik a récefajok száma. Tömegesen jelentkezik a csörgő (Anas crecca), majd a böjti réce (Anas querquedula). Szép számmal látható a kanalas réce (Spatula clypeata) és a barát réce (Aythya jerina). A cankók közül ezres tömegben érkezik a pajzsoscankó (Philomachus •pugnax), de a piroslábú cankó (Totanus totanus) is jelentős számmal van képviselve. Előbbiek majd továbbvonulnak, utóbbiak kisebb része itt marad fészkelésre. A vízre ereszkedő, fáradt goda (Limosa limosa) csapatok is több száz egyedből állanak. Többnyire március közepe táján érkezik a rezervátum három legértékesebb sziki madárfaja: a széki lile (Charadrius alexandrinus), a gólyatöcs (Himantopus himantopus) és a gulipán (Recurvirostra avosetta). A sirályok közül a dankasirály (Larus ridibundus) 100—200 példányból álló seregei már februárban megjelennek. A halászcsér (Sterna hirundo) és a kormos szerkő (Chlidonias niger) kis csapatai csak áprilisban tűnnek fel. Áprilisban jelennek meg a bakcsók (Nycticorax nycticorax) és kis kócsagok (Egretta garzetta) kisebb-nagyobb csoportjai. Ilyenkor foglalnak fészket maguknak a kék vércsék (Falco vespertinus). E hónap közepe táján hangzik fel először a semlyék felújuló növényzetéből az énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris), a cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus) és a foltos nádb poszáta (Acrocephalus schoenobenus) hangja. A sziki legelőn meg-megvillan ;a visszatért sárga billegetők (Motacilla flava) élénk színű tollruhája. A mozgalom utolsó nagyobb hulláma május közepén éri a rezervátumot, amikor a kanalas gémek (Platalea leucorodia) nagy csapatai tűnnek fel a tavon. 1234