A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Madácsy László: Humor és rejtett problémák Móra Ferenc egy regényében

is tudtam csókolózni. Ugyan hova lett ez az asszony? Mi maradt néki belőlem?"

18 Ez a visszaemlékezés Dr. Domokos Lászlónéhoz írott levelében ilyen formában jelenik meg: „Pajtáska, hallotta-e, hívtam magát ma délután? Kint jártam a parton, ahol a tutajokon ültem végig egyszer magával egy szombat délelőttöt, nyárinduláskor, istenem, milyen áhítatos voltam én, mikor elém tartotta a tenyérkéje mélyedését: — Ebbe a fészekbe kell a csókokat ültetni, innen kelnek majd ki a csókmadarak."

19 íme, költészet és valóság a regényben. Móra maga írja műve vonatkozásában, hogy „Ma már nemcsak kísérleti fizika van, hanem kísérleti regény is."

20 S mivel művének formája tartalmából következik, a forma az alkotás folyamán alakul ki, jön létre. E műnél tartalmából következően a rendkívüli nehézségeket az író maga támasztotta, s így az emberi valóságot csak kerülő úton ábrázolhatta. Például, írónk műve bevezető részében felsorolja azokat az okokat, hogy miért nem fog írni történelmi regényt, holott csak azt akar írni. Űgy tesz, mintha hallgatna a főispán tanácsára, aki nem lehet más, mint Móra jó barátja és megmentője: Dr. Szalay József, a „literátus" rendőrfőkapitány. „A főispánunk azt mondta nekem négyszemközt: — Bolond időket élünk most, kérlek alássan, nagyon kényes dolog ez a történeti regény. Nem lehet tudni, hogy a szabad királyválasztók maradnak-e az urak, vagy a legitimisták kerülnek fölülre? Esetleg el is kobozhatják a könyvet, ha rossz időben jelenik meg. Azt hiszem, legokosabb volna békét hagyni a történelmi regénynek, még egy kicsit tisztul a helyzet. Ne érts félre, nem akarok beleszólni a dolgokba, bár hiszen van némi jártasságom az irodalomban. Tudod, Mikszáthnak is én adtam néhány kitűnő regénytémát. Hidd el, kérlek alássan, hogy csak az irántad való jóakarat vezet?

1 Azaz: a jó barát nem tanácsolja a Heller ügy megírását, „kényes dolog", „bolond időket élünk", várni kell, „még egy kicsit tisztul a helyzet". A „főispánnal" elmondatott társadalmi kritika az író számára a művészi kerülőút. Ugyanilyen módon a pesti lapokra hárítja a felelősséget az alábbi rendkívül merész bírálatért: „A szükség már arra is rákénytelenített, hogy újságokban hajhásszak regénytémát. Előfizettem egy hónapra vagy tíz pesti lapra, mindenfele színűre és szagára. Meg is tudtam belőlük, hogy Magyarországon nincs egyetlen tisztességes ember se, egyik rész szerint Tisza István volt az utolsó becsületes ember, a másik rész szerint Istóczi Győző; mióta ők elmentek, azóta itt nem maradtak, csak panamisták, kijárok, naplopók, mordályégetők és egyéb akasztójacímerei. Ha azt az illúziót akartam megszerezni magamnak, hogy vannak még ebben az országban rendes emberek is, akkor elővettem a kaszinóban a Berliner Tageblattot, mert az, ha sok jót nem is ír rólunk, hírül se pocskondiázott le bennünket annyira, mint a magunk lapjai."

22 írónk a magyar lapok uszító, népellenes hazugságai ellen kel ki, melyek ellensúlyozására egy külföldi lappal állapíttatja meg, hogy azért vannak itt 18 Négy apának egy leánya, i. m. p. 59. 19 Móra Ferenc Levelesládája, i. m. p. 69. 20 Négy apának egy leánya, p. 46. 21 Ibid.: p. 34—35. Kiemelés tőlem! 22 Ibid.: p. 4.3. Kiemelés tőlem! 197