A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Madácsy László: Humor és rejtett problémák Móra Ferenc egy regényében

közeli tragédiának sejtelme gyötri." De „közömbösen" vár mindent és nyugodtan végzi dolgait: „a könyvtár régi kötéseit és exlibriseit" dolgozza fel.

3 Végtelen fáradtnak érzi magát „és kábult vagy nyugtalan". Fél „a sok hirtelen haláltól" körülötte, „és sikoltozóan" félt mindenkit, aki kedves neki. Kis tárcái is félbemaradtak, az utolsó folytatás kiszedetlen hever fiókjában. Singerék 4000 koronát kínáltak egy gyerek-regényéért, de a hideg borzongatja a sok írás gondolatától.

4 „Sokféle igazoltatással" mortifikálják . . . „Hónapok óta mintha csak hullaméregbe" mártogatná a tollat, ha azoknak ír, akik kedvesek neki... És „tán öt ujj is sok lenne az elszámolásukhoz azokkal együtt", akiknek az író kedves maradt. Magányosan él és néha még önmagával se együtt. A legjobbnak hitt barátai árulják el. Veszedelmek vonyítanak körülötte.

5 1920 január végén „egy nagy pesti pénzember, volt képviselő, érkezett Szegedre és ijedten közölte" Mórával, „hogy saját szemével látott egy listát, amelyre a franciák kivonulása után letartóztatandó szegediek fel vannak jegyezve, s az írónak azon díszhely jutott". „Azt azonban már nem merte megmondani, hogy hivatalos lista-e ez s katonai-e, vagy polgári, vagy éppen katonatiszti magánvállalkozóké." Szeged nagyon közel van Kecskeméthez és mindenki tudta, hogy ott hogy végződtek a letartóztatások. „A forrás annyira komoly" volt, hogy Mórának el kellett készülnie mindenre. De elhatározta, hogy helyén marad s ott várja be „a magyar nemzeti bosszút".

6 A minden pillanatban várható letartóztatás idegtépő izgalmait csak betetőzi egy váratlan esemény: széngázmérgezésben majdnem elpusztult az író és családja. Mindháromojukat „félholtan szedték fel a földről".

7 1920-ban elvétve jelennek meg apróbb írásai, azok is névtelenül. Hangulatuk, atmoszférájuk, mint leveleié, tragikus. Kiábrándultságában úgy véli, hogy az ember kezében a törvényből bűn lesz, az oltárból máglya, a dicsőségből szégyen, és azoknak, akik békét szeretnének teremteni e földön, Krisztus sorsa jut. Mintha a Tanácsköztársaság mártírjainak tragédiáját és a magáét akarta volna példázni a történelmi alakok felvillantásával a Béke című remek írásában.

8 És Móra Ferenc a fentebb megrajzolt lelkiállapotában és helyzetében írói felelősségérzetétől indíttatva úgy érzi, kötelessége Heller Ödönnek, a barátnak, a mártírnak emléket állítani; ugyanekkor kora vádiratát megírni. Ám a tervezett regénynek olyannak kell lennie, hogy megjelenését a cenzúra engedélyezze, s ugyanekkor szerzőjét, de leginkább családját, a regény miatt bántódás ne érje. A fasizálódás első, félelmetes jelei Magyarországon jelentkeznek, először éppen az ellenforradalom, a fehérterror rémuralma idején, amikor az író kénytelen olyan művészi formát keresni magának, amely képes a rettentő valóság hű kifejezésére. Amíg más európai országokban csak arra gondoltak, hogyan felejtsék a háború borzalmait- a felhőtlennek tetsző ég alatt, addig nálunk „a lenni vagy nem lenni" kérdés égette a lelkeket. Másutt az ifjúságnak André Gide, Jean Cocteau, Paul Morand, Aldoux Huxley, Franz 2 Móra Ferenc Leveles ládája, Szeged, 1919, nagypéntek. " Ibid.: 1919. május. 4 Ibid.: Domokos Lászlónak, szeptember. s Ibid.: Dr. Domokos Lászlónénak, Szeged, 1920. I. 9. 8 Ibid.: Dr. Domokos Lászlónak, 1920. I. 26. 7 Ibid.: Dr. Domokos Lászlónak, 1920. I. 31. 8 Móra Ferenc, Szilánkok, Magvető, 1961. p. 533. 194