A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Juhász Antal: Das Schollenhaus

Az 1900-as évektől már alig bukkanhatunk új hantházra. Szeged határában 1922—26 között több ezer hold közlegelőt kiosztottak, de az ekkor megtelepülő bérlő-nemzedék már nem épített hantfalat, legfeljebb az ideiglenes földgunyhó oldalát rakta gyephantokból. (7. kép) Ennek oka a vályogépítés terjedése és az építkezési kultúra változása lehet. A volt szegedi tanyákon kívül Zsombón, Sándorfalva-Homokpusztán és a sövényházi Hantházán is igazolta a népi emlékezet a hantépítkezés előfordulását. Tájunktól északra, északnyugatra Kéleshalomról (volt halasi határ), Szánkról és Csemőről (volt nagykőrösi határ) szereztünk szúrópróbaszerűen adatokat. Az idősebb tanyai nemzedék mindhárom helyen emlékszik hantházakra. Csemőn ma is ismert a Hantház dűlő határrész, amely a Nagykőröshöz tartozó Felsőjárás része volt.

21 Az idősebbek emlékeznek egy, az ötvenes évek elejéig lakott dűlőbeli hantházra. E három gyűjtőponton szerzett adatokból arra következtethetünk, hogy a hantépítkezés nem sajátos Szeged környéki fejlemény, hanem a tanyai építkezés egyik szélesebb körben ismert technikája, a szegedihez hasonló természeti-társadalmi-történelmi körülmények között. A táj, a gazdasági civilizációtól érintetlen alföldi nyerstáj lehetőséget nyújtott az emberi megtelepülésre, ám egyben annak kereteit, feltételeit is megszabta. Az első pillanattól kezdve befolyásolta a letelepülő ember munkáját, életét. A gyepes legelőkön megélni törekvő tanyai telepes alkalmazkodott a tájhoz. Alkalmazkodott hozzá s később alakította is. A hantház — adott gazdasági-társadalmi viszonyok közepette — a természeti feltételekhez való alkalmazkodás szép példája. DAS SCHOLLENHAUS von Antal Juhász Das Schollenhaus ist ein solches bäuerliche Gebäude, dessen Mauern aus den in der grasigen Wiese ausgestochenen Rasenziegeln aufgebaut sind. Der Verfasser gibt auf Grund der Zurückerinnerungen von Bauern und einiger erhalten gebliebenen Schollenhäuser diese primitive Bauweise bekkant, die von der ethnographischer Fachliteratur bisher noch nicht in Evidenz gehalten wurde. Zum Gebrauch des ausgestochenen Rasens, des Rasenziegels als Baumaterial haben wir aus dem XVII. Jahrhundert bekannte Daten: aus Schollen wurden Deiche, Burgbefestigungen, Mauern, Hütten gebaut. Diese Bauart setzte sich auch in unseren geographischen Namen fest: ein Flurteil des sich in der Umgebung von Szeged liegenden Sövényháza führt auch noch heute den Namen Hantháza (Schollenhaus). Bekannt ist dieser Ortsname auch in der Umgebung von Cegléd. Die ältesten erinnern sich noch in beiden Ortschaften an die aus Erdschollen gebauten Häuser. Zur Schollenmatter eignet sich der dichte, rasenreiche, etwas alkalische oder lehmhaltige Boden. Die Rasenschollen wurden mit Spaten oder Schaufel aus tief liegenden, manchmal vom Bodenwasser überfluteten, zur Weide oder Heuwiese gebrauchten Feldern ausgestochen. Die Schollen wurden mit der grasigen Seite nach unten gekehrt in die Mauer gelegt, meistens ohne Bindematerial. Meistens machten zwei Schollen — die eine nach der Länge, die andere quer gelegt — die Breite der Mauer aus. Es wurden auch Rasenziegel in einer Grösse (45—50 cm lang) ausgestochen, so dass eine Scholle die Breite der Mauer avismachte. Der Verfasser macht das Dachwerk, die Dachdeckung und den Lageplan der aus Schollen gebauten Häuser bekannt. Es wurden im allgemeinen Schollenhäuser mit einem Zimmer 21 A Ceglédről induló csemői vasútvonal végállomását ma Hantházának nevezik. A megállóhely elnevezése újkeletű, — 1945 előtt az itteni nagybirtokosról Kupai Kovács major-nak nevezték, — de a névadáshoz a közel fekvő Hantház dűlő határnév nyújtott alapot. :f A fényképeket és rajzokat a szerző készítette. 18