A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Juhász Antal: A bakity (Adatok a homoki teherhordó eszközökről)

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve (MFMÉ) 196S A BAKITY (Adatok a homoki teherhordó eszközökről) A kocsi a hagyományos paraszti közlekedés és teherhordás legfontosabb, szinte nélkülözhetetlen eszköze. Néprajzi kutatásunk mégis mindeddig keveset foglalkozott a különböző kocsi- és szekérfajtákkal.

1 Az eszköz története és főbb típusai ismertek, de nem ismerjük eléggé táji változatait és különleges alkalmazásukat az egyes vidékek népi teherhordásában. A Dél-Alföldön, ahol a kötött mezőségi talaj, a folyami hordalék és a különböző minőségű homoktalajok előfordulása változatossá teszi a talajképet, a szükségletek többfajta teherszállító eszköz kialakítását is megkövetelték. Más kocsit használt a parasztember a kötött, fekete földű hódmezővásárhelyi, makói határban, mint a jórészt homokos szegedi földeken. A természeti viszonyokhoz való alkalmazkodás különösen homokos talajú területeken hozta létre a munkaeszközök sok válfaját. Most a Duna-Tisza köze déli részének, kiváltképpen Szeged környékének egy jellegzetes teherhordó eszközét, a bakityot fogjuk bemutatni.

2 Szegeden a XIX. században népes fuvaros réteg alakult ki. A vásárokra fuvarozó ún. nagykocsisok mellett voltak taligások, koplalósok és szekeresek, akik mind csak a város területén vállaltak szállítást.

3 E városi rétegek igényeihez járultak még az állandóan növekvő paraszti szükségletek, a környékről hiányzó fát (kőris, szilfa) a Tiszán tutajozták, s így a kocsigyártás Szegeden jelentős iparággá fejlődhetett. Az 1803. évi árszabás szerint a „kerékjártók" 14 különféle szekeret, kocsit és hintót készítettek.

4 1830-ban a városban 15 kerékgyártó mester dolgozott, 14 legénnyel és 7 inassal,

5 1844-ben viszont már 25 mester, 22 legénnyel és 7 inassal.

6 A múlt század végén a városban több kocsigyár is létesült, ahol a kocsikészítés mindhárom munkáját: a bognár-, a kovácsés a szatler (fényező)-munkát egy helyen elvégezték. A Szeged környéki parasztok megkedvelték a különböző gazdasági fédères kocsikat, mert a laza, süppedős homokon ezeket a lovak könnyebben tudták húzni. A különféle fédères kocsikat piacozó, gyüvő-mönő járműnek használták, teherhordó eszköznek megmaradt a régi fajta igáskocsi, parasztkocsi. A kocsikészítés szakmai fejlettségére jellemző, 1 A régebbi irodalmat áttekinti K. Kovács László: A magyar népi közlekedés kutatása. Klny. A Magyar Népkutatás Kézikönyvéből. Bp. 1948. 23 p. — Újabban megjelent tanulmány Csalog Zsolt: A kocsi és a szekér Szentes vidékén. Néprajzi Közlemények X. 1—2. Bp. 1965. 3—44. 2 A bakity szó etimológiájával most nem foglalkozunk, ezúttal az eszköz néprajzi jellemzése a célunk. A tájszó nyelvészeti feldolgozásához csupán néhány adalékot hozunk. 3 Kovács János: Szeged és népe. Szeged, 1901. 246—247. 4 Céhiratok, Móra Ferenc Múzeum, Szeged. 5 Szegedi Állami Levéltár, Céhiratok. 6 Szegedi Állami Levéltár, Céhiratok. 7* 99