A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Juhász Antal: A bakity (Adatok a homoki teherhordó eszközökről)

hogy Szeged közvetlen szomszédságában, Kiskundorozsmán is jeles kocsigyártó központ létezett. Sőt, a dorozsmai kocsi több tekintetben eltért a szögedi kocsitól.

7 A dolgozatunkban bemutatásra kerülő paraszti szállítóeszköz azonban nem kizárólag a híres bognár- és kovácsmesterek leleménye, hanem elsősorban a homoki parasztok, tanyai ezermesterek találékonyságát, alkalmazkodó készségét dicséri. Szeged környékén két különböző paraszti teherszállító eszközt illetnek a bakity megnevezéssel. Közös jellemzőjük, hogy mindkettő homoki földeken használatos'. Előbb az elterjedtebb eszközformát mutatjuk be. A szegedi tájat a különböző homoktalajok változatos előfordulása jellemzi. A város körül, a Tisza közelében folyami iszappal kevert, jó minőségű barnás homokok vannak, távolabb, a Duna-Tisza közi hátság felé a homok egyre világosabb és végül átmegy a laza, ritka homoktalajba, - régiesen: siványhomok, közkeletű szóval: futóhomok, - amit idevaló népünk poszahomoknak, fosóhomoknak, úszóhomoknak nevez. E homoktalajok között persze sok az átmenet és köztük régebben, a belvizek levezetése előtt szikes tavak és kisebb nádasok, zsombékos rétek terültek el. Az itt élő kisparasztok úgy könnyítették meg a homokon való közlekedést, hogy a közhasználatú parasztkocsi lőcsös oldalát, saroglyáit levették és deszkákkal helyettesítették. Az átalakítás módja a következő: leveszik a kocsi első és hátsó saroglyáit. Ezután kiemelik a kerékszöget, leveszik a tésznit, így a lőcs alsó vége, a lőcskarika a tengelyvégről kibújtatható. A lőcs felső végét, a lőcsfejet nem is szükséges a lőcsgúzsból, illetve a kocsioldaltól szétszerelni, mert a négy lőcs a két kocsioldallal együtt leemelhető. Ezek után leemelik az alcserényt, illetve alcserénydeszkákat, így együtt marad a négy keréken a kocsi egész alváza. Két ún. pörgettyűt készítenek, ami U alakú vázát képezi a bakitynak. A pörgettyű vízszintesen fölfekvő vastagabb fájába két végén egy-egy erős léc van csapolva. Az első pörgettyű elhelyezése úgy történik, hogy az első tengely fölötti vánkus vagy zsámoly fölül leveszik a förgettyűt és helyére teszik a leírt, U alakú pörgettyűt, amit középen a derékszög erősít a vánkushoz. A hátsó pörgettyű a nyújtón fekszik, a felső vánkus belső oldalán (1. kép). A két pörgettyűt jól a vánkusokhoz erősítik, visszateszik az alcserénydeszkákat, majd fölhelyezik az oldaldeszkákat, amelyek hossza rendesen egyezik a lőcsös kocsi hosszával (2. kép). A kocsi oldaldeszkáit az első és hátsó pörgettyű ferdén beállított szárai tartják. Aki nagyobb teherszállításra is alkalmassá kívánta tenni a bakityot, az a pörgettyűk szárát hosszabbra szabta, ehhez mérten magasította a bakity oldalát és elől-hátul végdeszkát vagy süberdeszkát alkalmazott (9. kép). Az így átalakított parasztkocsit nevezik a volt szegedi határban - Domaszéken, Mórahalmon, Ásotthalmon, Rúzsán, Balástyán és a környéken - bakitynak.

8 Az átalakítást tanyai parasztok maguk elvégezték, bognármester igénybevétele nélkül, legfeljebb a szomszédok segítettek egymásnak. Egy-egy fúrófaragó tanyai ezörmestör a közeli tanyákba sok pörgettyűt kifaragott. A pörgettyű, más, ritkább nevén rakonca és az oldaldeszka akácfából készült. A bakity azért célszerű, mert jóval könnyebb, mint a lőcsös parasztkocsi. Leveszik a négy lőcsöt, a megvasalt, nehéz kocsioldalakat, a két saroglyát és helyükre csak a két pörgettyű és a 2-4 oldaldeszka kerül. A szállító-közlekedő 7 Vö.: Bálint Sándor: Szegedi Szótár. Akadémiai Kiadó Bp. 1957. I. 791. 8 A szegedi parasztkocsi alkatrészeit Bálint Sándor im. kocsi szócikkében részletesen leírta. Ezért itt csak a kocsi átalakításával kapcsolatos részeket jegyezzük meg. Vö. még Csalog Zsolt im. 19—20 rakoncáskocsi. 100