A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Bálint Csanád: Honfoglalás kori sírok Szeged-Öthalmon

céljával és a keleti-nyugati seregek eltérő hadkészültségi állapotával magyaráztam. Későnyáron vagy ősszel már a nyugatiak egész évi termését dézsmálhatták volna meg, míg a tél végére mindig kifogytak a készletek. Mint azonban a források mutatják, érdeklődésük középpontjában a nemesfémek, ékszerek és esetleg rabszolgák álltak. Maguk a seregek, melyek a belpolitikai helyzettől függetlenül potenciálisan szembeszállhattak volna a magyarokkal, tavaszra még nem voltak harcrakész állapotban.

134 Ennek oka a takarmányozási módban és a nyugati lovak igényességében rejlett. A nagyarányú keveredés miatt hasonló nehézségek voltak a középkorban a magyar lóállománnyal is, mely az istállózás miatt csak tavasz végére került használható állapotba.

135 A honfoglalás Fasoli 1945. 92. 4. j.) Utóbbi már a brentai csatát megelőző hadmozdulatok része lehetett (vö. Gombos F. A.: A honfoglaló magyarok itáliai kalandozása. 898—904. Hadtört. Közi. 1927. 459—462. — Liudprand időmeghatározásához áll közel a modenai helyi hagyomány, mely a város elpusztítását január 26-ra teszi (G. Tiraboschi: Memorie storiche modenesi. Modena, 1798. I. 48. A város feldúlása Pauler (Pauler 1900. 40.) szerint a brentai csata után történt.) 900 június 29-én vereség Velencénél (Fasoli 1945. 97.) November 20-án vereség a bajoroktól („. . . XII. Kai. Dec. Ungarii a Baioariis peremti sunt die iovis." Vö. Kalend. Frising., idézi Fasoli 1945. 113. 68. j.) 901 április 11.: Rátold, Karinthia grófja állítja meg őket („. . . in abbato pasche . . ." vö. Ekkehardus Uraugiensis, MGH SS. VI. 174.) 907 július 5. német elle"támadás: „. . . III. Non. Iul. Bellum Baioariorum cum Ungaris in Oriente." (vö. Necrol, eccl. maioris frisingi., Necrol. Grem. III. 80.) 908 augusztus 3. Szászországban (III. Kai. Aug. Ungari Frisingam hora tertia invaserunt die Solis aunctis his locis manentibus incognitum. II. Non. Aug. Ungarii ecclesiam Sancti Stephani atque Sancti Viti hora 6 igni dederunt in die Veneris." uott. 82.), 910. június 12.: „Iunius, IL id. Alamanni ab Ungariis occisi sunt." (Vö. Necr. Aug. A. 910., Necr. Germ. I. 276.) — Necr. Romaric. (idézi Fasoli 1945. 124. 87. j.): „X. Kai. Iul. migravit Gebehardus dux de hac luce." 912-hen Konrád ápr. 12 és aug. 1 közt hadjáratot vezetett Lotharingia ellen. Bár a feljegyzések nem elegendők a kérdés eldöntésére, éppenséggel lehetséges hogy hirtelen visszatérése Frankfurtba egy magyar támadással van összefüggésben (1. Lüttich 1910. 61. 73. j.) 917 Bázelt pusztítják: „Basilea ab Ungariis des struitur 12. Kai. Febr." (január 21.) vö. Ann. Wirziburgenses A. 918. (=917.) MGH SS. II. 241., 920 februárjában Itáliára támadtak: „Introierunt Hungari id est Hunni in Italiam mense Februarii" (Vö. MGH SS. V. 53. Lupus Prot.), 922 februárban Apuliában jártak: „Quarto die stante mense Februario adventus Ungrorum in Apuliam indictione X." (vö. Cat. comitum Capuae, MGH SS. rer. Lang. 500., idézi Lüttich 1910. 128.), 924 március 12-én felgyújtották Páviát (vö, Lüttich 1910. 129., Fasoli 1945. 139.), 926 április 1-én holdfogyatkozás volt (vö. Lüttich 1910. 72.). Flodoard a magyarok lotharingiai támadásáról a természeti jelenség előtt beszél (Flod. Ann, A. 926., MGH SS. III. 376., História... IV. 21., MGH SS. XIII. 579.), 933 a merseburgi vereség március 15-én volt: „Heinrichus rex Ackarenos interficit idibus martiis," (vö. Ann. Weingart. MGH SS. I. 67.), 934 áprilisában egy csapat Trákiába indult: „Turcorum autem adversus romanos irruptio prima indictionis septimae Április mense contigit. . ." (vö. Leo Grammaticus, Gombos II. 1413.), 937 a nagy hadjáratot februárban kezdték meg: „9. Kai Mártii 3. feria, hora prima, venit gens Hungarieum circa pátriám Francorum." (vö. Ann. Laudunenses, MGH SS. XV. 2. 1295.), 942 áprilisában Itáliára törtek: „. . . intraverunt Hungari Italiam mense április." Lupus Protospat. i. hely), 943 augusztusában magyar vereség: „II. id. aug. Iterum bellum Baioariorum ad Trunam cum Ungariis . . ." (vö. Necr. eccl. Frising. MGH Necr. Germ. III. 82.), 954 Fasoli szerint (Fasoli 1945. 186. 94. j.) a Cont. Reg. megjegyzése („. . . approponquante quadragesima . . .") nagyjából február 12-re helyezhető, 955 Flodoard egy magyar támadást az év elején említ (A. 955., MGH SS. 403.), 959 húsvét (április 11.) táján Konstantinápoly körül kalandoztak (vö. Cont. Theoph. 1. Pauler 1900. 91.), 962 tavaszán a Dunánál vereséget szenvedte a bizánciaktól (uott.) — Hasonló gondolatokat vet fel Bogyay Tamás — érdemtelenül — kevéssé ismert tanulmányában: Th. von Bogyay: Lechfeld Ende und Anfang. München, 1955. 19—20. 134 Madarász Henrik télen is együtt tartotta a seregeit, így tudta 933 márciusában készen várni a magyarokat, vö. elsőnek L. Dussieux: Essai historique sur les invasions des Hongrois en Europe et spécialement en France. Paris, 1839. 41. 185 Dr. Sinkovics István professzor szíves levélbeli tájékoztatásáért itt mondok köszönetet. 6 A Móra F. Múzeum Évkönyve 81