A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Bálint Csanád: Honfoglalás kori sírok Szeged-Öthalmon

korában azonban lovaink még őrizték a tarpán és a szívós taki

136 tulajdonságait. Közismert igénytelenségük

137 az ellenséggel szemben fokozta a magyarok erejét. A nomádoknál a hadjárat időpontjának megválasztása nem függött az évszaktól. A t'u-kiu seregek 552 februárjában indították meg támadásukat a zsuanzsuan nép ellen,

138 564 első hónapjában indultak meg az északi Ts'i császár ellen.

139 Az orkhoni feliratokról idézzük: „Amikor Kül Tegin huszonhat éves lett (701 körül, B. Cs.), a kirgizek ellen vezettünk hadjáratot. Utat törtünk magunknak a lándzsa magasságú hóban . . ."

14

° A mongol seregek 1237-1238 telén özönlötték el Oroszországot.

141 Egy kínai feljegyzés, mely a tatárok lovastudományával foglalkozik, hangsúlyozza hogy a tatárok a tavasz kezdetekor hagyják abba (!) a harcolást.

142 Az is lehetséges tehát, hogy a magyarok miután kitapasztalták a nyugati hadsereg ezen gyengéjét,

143 talán szándékosan kezdték meg a portyázást tavasszal. A feltételezések szerint a nyugati országokba vezetett hadjáratok egyik célja a rabszolgaszerzés volt. Léderer E. a kalandozások legjelentősebb indítékának tartja. Szerinte a foglyokat a külföldi piacokon adták el vagy a belső gazdasági életben hasznosították.

144 Nem akarjuk a Kelet-Európában széleskörűen gyakorolt rabszolgakereskedelem

145 meglétét tagadni, de a Léderer által becsült mértékét kevésbé jelentősnek tarthatjuk. A Kárpát-medencében élő magyarokra vonatkozó - szűkszavú! - források nem beszélnek rabszolgákkal való kereskedésről. Az arab források adatai az Etelközben tartózkodó magyarokra vonatkoznak.

146 Sem az orosz krónika,

147 sem Ibrahim ibn Jakub

148 nem említ Magyarországról származó rabszolgákat. A nyugati évkönyvek adataiból is úgy tűnhet, nem az emberrablás állt érdeklődésük homlokterében. A sok rab szállítási, élelmezési gondot jelentett volna a viszonylag kis lélekszámú csapatoknak. Őrzésüket a másra mindig éber őrök elhanyagolták, úgy hogy tudunk foglyokról, akiknek sikerült megszökniük.

149 A magyarok mindig igyekeztek fogságba esett társaikat visszaváltani; nagyon valószínű tehát hogy foglyaikat az elfogott bajtársakra cserélték ki. A kolostori évkönyveknek a veszteségekről (elsősorban az ember-veszteségről van szó) szóló beszámolóit óvatossággal kell kezelnünk, mert egyházi érdekből szívesen túlozták az őket ért csapás mértékét.

150 Az ember136 Hankó В.: A magyar ló eredete. Debreceni Szemle, 1935. 2. Kny. 14, 20. 1S7 A nomádok lova a hó alól is kikaparja a táplálékát, 1. pl. Bartha 1963. 138 н_ w_ Haussig: Die Quellen über die Zentralasiatische Herkunft der europäischen Awaren. Central Asiatic Journal, II. 1956. 26. 24. j. 139 Liu Mau-tsai: Die chinesischen Nachrichten zur Geschichte der Ost-Türken (T'u-kie). Wiesbaden, 1958. I. 7. 140 Kül Tegin felirata, déli oldal, 35. vö. Györffy 1958. 34—35. 141 Györffy 1966. 26. 142 S. Jagchid—

С. R. Bawden: Some Notes on the Horse-Policy of the YUAN Dinasty. Central Asiatic Journal, X. 1965. 249. 143 Az összegyűjtött adatok (1. 133. j.) alapján úgy tűnik, a kalandozó hadjáratok koratavaszi megkezdése csak a 910-es évektől vált gyakorivá. 144 Léderer 1959. 16—17, egyetemi előadásaira utalás: Elekes 1964. 23—24. 145 Bogyay 1955. 31—33. 146 Czeglédy K.: A IX. századi magyar történelem főbb kérdései. MNy. XLI. 1945. 41, 54. 147 vö. Hodinka A.: Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. Budapest, 1916. 51. 148 Ibn Ja'qubs Bericht über die Slawenlande vom Jahre 973. Die Geschichtschreiber der deutschen Vorzeit. Bd. 33. Leipzig, 1931. 184. 119 Leyser 1965. 8. E miatt a 937-es és a 954/955-ös hadjáratokban kifejezetten külpolitikai célkitűzést lát. 150 A. D'Haenens: Les incursions hongroises dans l'espace belge. 954—955. Histoire ou historiographie? Cahiers de Civilisation Médiévale, IV. 1961. 435. 82