A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Bálint Csanád: Honfoglalás kori sírok Szeged-Öthalmon

emelve a közrendű szabadok rendelkezésére álló földterület elégtelenségét.

118 Nézetem szerint nem ez lehetett a legnyomósabb lökőerő, hiszen további foglalással újabb területeket hajthattak volna hatalmuk alá, amihez katonai erejük meg is volt. Egyébként is, a kutatás mai helyzetében úgy látszik, hogy a Dunántúl nyugati, déli részeit nem népesítették be a magyarok közvetlenül a bejövetel után.

119 Egy megfontolandó ok magában abban a társadalmi berendezkedésben húzódik meg, mely valamennyi nomád nép sajátja. Engels megállapítására gondolok, miszerint a társadalmi fejlődés bizonyos fokán a külső hadjáratok vezetése rendszeres és szükségszerű.

120 Mindegyik nomád társadalom csak néhány vonatkozásban tért el e foktól. A környező népek folytonos támadása, adóztatása gazdasági életük élénkítője és a társadalmi elégedetlenségek állandó levezetője volt. Csak így tudtak hozzájutni számos termékhez, melynek előállítására a nomád társadalom gazdasági alapjából meghatározva nem volt képes. A hunok rendszeresen támadták a Balkánt,

121 és nyilván nem értékelhetjük másként az avaroknak a frank és bizánci birodalom ellen intézett támadásait sem. Kül Tegin népét külső hadjáratokkal tette gazdaggá.

122 A kazárok évente hadakoztak a besenyőkkel.

123 A mongol előkelők meghatározott időszakokban indultak harcba, hogy katonáskodó kíséretüket eltartsák.

124 A magyarok egykoron a honfoglalás előtt részt vettek a kazárok „valamennyi" hadjáratában,

125 megadóztatták a szláv törzseket

126 és talán az északi finnugor népek egy részét is. Tény, hogy a Kárpát-medencében letelepedve, több mint 60 éven át indultak csapataik nyugatra és délre. Ez az életmód állandó felkészülést és rendszeres nevelést kívánt. A katonai demokrácia fokán egy részüknek ez lett a foglalkozása. További példák sorával igazolható, hogy a szomszédos népekkel való hadakozás minden nomád nép sajátja. Nem a pozitivista és szellemtörténész kifejezéseket kívánjuk feléleszteni („harcra termett" stb.), de az egyén nem 118 Molnár 1945. 114—115. 119 L. Bakay K.—Kalicz N.—Sági K.: Veszprém megye régészeti topográfiája, keszthelyi és tapolcai járás. Szerk.: Sági K. Budapest, 1966. 120 Engels: A család, a magántulajdon és az állam eredete. Marx—Engels Válogatott Művek, II. Budapest, 1949. 309. skk. 121 L. Halphen: Les invasions. Les vagues germaniques. Paris, 1965. 76. 122 Y^ÜI Tegin felirata, keleti oldal 28.: „Amikor kagán lettem, gyalogszerrel, lerongyolódva és haldokolva özönlött hozzám vissza a szétszóródott nép. Hogy a népet felemeljem, tizenkét nagy hadjáratot vezettem északra az oguzok ellen, keletre a kitajok és tatabik ellen, délre a kínaiak ellen .. ." vö. Orkhoni feliratok, Györffy 1958. 34. Ebben az összefüggésben idézi Molnár E.: A magyar nép őstörténete. Budapest, 1954. 156. 123 Ibn Ruszta és Gardizi: (a kazárok) „Minden évben portyázó hadjáratot vezetnek a besenyők ellen." Vö. Györffy 1958. 55. 124 V. J. Vladimirtsov: Le régime social des Mongols. Paris, 1949. ПО—123. Magyar fordítása: Németh Gy.: Kun László nyőgérei. MNY. LXIX. 1953. 311. 125 Bíborbanszületett Konstantin: A birodalom kormányzása. 38. fej.: (a magyarok) „...minden háborújukban együtt harcoltak a kazárokkal." Vö. Moravcsik Gy.: Bíborbanszületett Konstantin: A birodalom kormányzása. Budapest, 1950. 171. 126 Az orosz krónika szerint a kazárok a szeverjánoktól és a poljánoktól adót szedtek (1. 859. év: „...хозары браци с поцян и с северян, и с вятиьей, брали по серебрянной монете и по целке от дыма. " Повесть временных лет, 1. ред.: Д.С. Лихачев — Б. А. Романов. Моск. ва — Ленинград, 1950. 214. Ez esetben a kazárok alatt valószínűleg a magyarok értendők (1. Perényi J.: A magyarok és a keleti szlávok kapcsolatai a honfoglalás előtt. Magyar—orosz történelmi kapcsolatok. Szerk.: Kovács E. Budapest, 1956. 12.), amit a keleti szláv törzsek déli részeinek dirhem-fogalma is bizonyít. A keleti pénz áramlása az intenzív VIII. századi forgalom után, a X. század elején (Bartha A.: A Kelet-Európai és a Belső-Ázsiai feudalizmus történeti kapcsolatai. Századok, 1963. 272. — Továbbiakban: Bartha 1963.), tehát a magyarok elvonulását követően kezdett kialakulni újból. 79