A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Bálint Csanád: Honfoglalás kori sírok Szeged-Öthalmon

Véleményem szerint csak a dirhemek kerülhettek hazánkba kereskedelmi tevékenység révén. A huszti

60 és a máramarosi

61 lelethez hasonló kincsek hiánya az ország belsejében tagadhatatlanul mutatja, hogy a X. század első felében az arab kereskedők útja csak a magyarok határvidékén vezethetett. A FelsőTisza vidékén lakók könnyebben juthattak a keleti árukhoz. Ezekben a sírleletekben több arab pénz is előfordul, míg az ország más tájain csak 1-2 darab jutott egy-egy sírba. A Kisalföldön, a Tisza mentén szórványosan fel-felbukkanó dirhemek a felső-tiszaival talán rokon népesség azonos kereskedelmi érdeklődésére utalnak. A régészeti anyagban feltűnő hasonlatosságok ethnikai csoportokra mutatnak

62 és nem kereskedelmi útvonalra. Alátámasztja ezt, hogy a Szabolcstól legtávolabbra eső valamennyi példány korai verésű (Szeged-Királyhalma: 906.; Szomód-Bocskahegy: 907.; Galgóc: 918-919. év). A keletnyugati kereskedelem főütőere egyébként is a Mainz-Prága-Krakkó-Kijev közt haladó út volt.

63 Társadalmi hovatartozásukat figyelve, a dirhem-mellékletes sírok a törökös vezetőréteg egy részéhez állnak közel, köznépi temetőben csak Persén és Papon fordulnak elő. A 17 sírlelet közül 11 nyerges temetkezés volt, melyek közt 6 esetben a halottnak lovat is áldoztak fel (Eger-Répástető, EgerAlmagyar, Galgóc, Karos, Kenézlő, 14, 45. sírok, Kisdobra, Sárospatak-Baksahomok 1, 2 sírok, Szeged-Királyhalom, Szomód-Bocskahegy). 3 sírban volt szablya (Eger-Répástető, Kenézlő 14. sír, Sárospatak 1. sír), 4 sírban pedig tarsolylemez (Bodrogvécs, Galgóc, Kenézlő 14. sír, Szolnok-Strázsahalom). Az arab pénzek forgalma 960 körül szűnik meg,

64 ez azonban csak részben állhat kapcsolatban az önálló magyar pénzverés megindulásával. Lengyelországban még a XI. századból is találtak dirhemeket,

65 amikor ott már megvolt a saját verésű pénz. Úgy gondolom, Magyarországon a dirhem-forgalom megszűnésének egyik oka az, hogy az újonnan kiépülő kemény hatalmi rendszer nem kedvezett az átmenő kereskedelemnek. A dirhemek áramlása a 950-es évektől Európa-szerte visszahúzódik,

66 ami hihetőleg a szamanida hatalom csök19/1936. lelt. sz.), Orosháza (Dienes 1965.), Pap (Kralovánszky I960.), Perse—Bozitapuszta (Prse, Csehszlovákia, vö. Szőke 1962. 58.), Rétközberencs—Paramdomb (Arch. Ért. 1958. 207.), Sárospatak—Baksahomok (TM. 59. 1—8. A.), Szered—Mácsadi dombok 8/55., 12/55. sírok (Sered, Csehszlovákia, vö. Szőke 1962. 17.), Szob—Kiserdő (Rég. Füz. 18. 1965. 53.), Tiszaeszlár—Bashalom, II. temető (J. Nemeskéri A. Kralovánszky—L. Harsányi: Trephined Skulls from the Tenth Century. Acta Arch. Hung. 17. 1965. 355. Dienes 1959. 149.), Veszkény (Rég. Füz. XI. 53.). «° Hampel 1907. 228—229. el Gohl ö.: Éremleletek. Num. Közi. XIII. 1914. 21. — Értékükhöz hozzávetőleges tájékozódásként érdemes felidéznünk, hogy Ibn Khordadbeh korában Bizáncban egy rabszolga kb. 200 dirhembe került, vö. Bibliotheca Geographorum Arabicorum. Ed. M. J. de Goeje, Lugduni Batavorum, 1889. Brill. XXIII. 7. 6:2 Dienes I.: Honfoglaló magyarok. Bóna I.—Dienes I.—Éri I.—Kalicz N.: A kisvárdai vár története. Kisvárda, 1961. 134., Kralovánszky 1960. 36. — A népi kapcsolat feltételezését elfogadhatónak tartom, a kabarokkal való azonosításról egy bővebb dolgozatban szólok. 83 T. J. Arne: Les relations de la Suède et de l'Orient pendant l'âge des Vikings. Le Mans, 1910. 2., H. Arbman: Une route commerciale pendant les X. et les XL siècles. Slavia Antiqua, I. 1948. 438., R. Jakimovicz: Kilka uwag nad relacja о slowianach Ibrahima ibn Jakuba. uott. 458., A. Czapkiewicz

—T. Lewicki S.

— Nosek

—M. O. Czapkiewicz: Skarb dirhemów arabskich z Cechowa. Bibliotéka Archeologiczna, 10. 1957. 263., E. Stattler: Kontakty handlowe ludnosci wczesnopolskiej z krajami arabskimi we wczesnym sredniowieczu. Slavia Antiqua, XIII. 1966. 250—251. kép. — továbbiakban: Stattler 1966. «

4 László 1944. 121—122. 65 Stattler 1966. 225. A cikket Bakay Kornél baráti fordításából ismerem. 66 M. Stenberger: Die Schatzfunde Gotlands der Wikingerzeit. Stockholm, I. 356., Stattler 1966. 268. 71