A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Bálint Csanád: Honfoglalás kori sírok Szeged-Öthalmon

kenésével, a kazár állam katonai vereségével, valamint a keleti ezüstválságban leli magyarázatát.

67 A bizánci érmek területi elterjedése világosan körvonalazható. Néhány kivételtől eltekintve a keleti országrészben csoportosulnak. A sírok zöme a X. század második feléből való. A főként gyermeksírokból ismert keresztek

68 nagy része szintén e tájon figyelhető meg. A solidusok elterjedésére kézenfekvő magyarázatul kínálkozik a görög egyház térítő tevékenysége,

69 amint ezt a keresztek esetében így is vélik.

70 Hasonlóképpen a bizánci érmeket is inkább e folyamattal hoznám kapcsolatba, mint a keletrómai birodalom ellen intézett kisszámú támadás zsákmányaival. E lehetőség mellett szól, hogy majdnem kizárólag köznépi temetőkből ismertek,

71 és legtöbbször csak egy-egy példány fordul elő. (Kivétel Kunágota ? db, Tokaj 2 db, Jánoshalma-Kisráta 2 db.) Ellene pedig az mond, hogy Erdélyből, Hierotheos pátriárka, „Turkia püspökének" tevékenységi területéről egyetlen pénzt

72 vagy keresztet sem ismerünk. A rendszeres régészeti kutatás hiánya miatt azonban az erdélyi leletekben jelentkező negatívumot nem szabad érvként felhasználni. Ha fentebb nem tévedtünk abban, hogy a dirhemek, solidusok kereskedelmi, ill. egyházi tevékenység révén kerültek a Kárpát-medencébe, akkor a 60 éven át Európába indított kalandozó hadjáratok tárgyi bizonyítékaként kizárólag a honfoglalók sírjaiból napvilágra került nyugati pénzek állnak a rendelkezésünkre.

73 Ezzel szemben a források gyakorta nagy mennyiségű zsákmányt 67 László 1963. 386., Stattler 1966. 268—269. 68 Csallány 1941. 189. 69 A bizánci egyház magyarországi szerepére 1. Moravcsik Gy. : Görögnyelvű monostorok Szent István korában. Szent István Emlékkönyv, szerk. Serédi J. Budapest, 1938. (Továbbiakban: SzIE) I. 389—422. és Györffy Gy.: A szávaszentdemeteri görög monostor XII. századi birtokösszeírása. MTA II. Oszt. Közi. II. 1952. 325—362. 70 Z. Varia: Slované a Madari ve svetle archeologickych nálezu X. a XII. stoleti. Sl.A. II. 1954. 60. — A kereszt jelenléte még nem jelenti okvetlenül viselőjének keresztény voltát (1. László Gy.: Adatok az avarkori műipar ó-keresztény kapcsolataihoz. Budapest, 1935.). A bezdédi tarsolylemezen látható keresztalakú díszítés a vallási szimbólum (Moravcsik Gy.: A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység. SzIE. I. 211—212.) mellett lehet nemzetségjegy vagy egyszerű térkitöltő dísz is (Dienes 1962. 142.). A X. században az első magyarországi hittérítők meglepő vallási rugalmassággal találkoztak (1. 5000 vezető ember megkeresztelkedése Wolfgang első útja alkalmával, vö. Csóka J. L.: A magyarok és a kereszténység Géza fejedelem korában. SzIE. I. 281.), bár maga Piligrim is kételkedett a felvett hit mélységében (A. Hauck: Kirchengeschichte Deutschlands. III. Berlin, 1952. 174. 4—5. j. továbbiakban: Hauck 1952.). A nomád népek vallásilag általában közömbösek, könnyen befolyásolhatók voltak a nagy világvallások befogadására (gondoljunk a kazár uralkodórétegnek a zsidó vallásra való áttérésére, a kazár kaganátus tarka vallási viszonyaira. Hasonlókat tapasztalt a mongol udvarnál Piano Carpini és Rubruk is.). Ezzel szemben az ősi hitvilág szívósan él tovább (legutóbb: B. Szőke: Spuren des Heidentums in den frühmittelalterlichen Gräberfeldern Ungarns. Studia Slavica, IL 1956. 119—155. és irodalom.). Géza fejedelem közismert mondásához hasonló a votjákká lett tatár gondolkodása; amikor a votják Inmarhoz, a tatár Allahhoz és az orosz Boghoz imádkozik: „Ha az egyik isten nem ad jó termést, majd ád a másik!" vö. Krohn Gy.: A finnugor népek pogány istentisztelete. Budapest, 1908. 42. 1. j. 71 Szőke 1962. 56. — Adatgyűjtéséből kimaradt a kunágotai és a jánoshalmi lelet, melyek inkább a vezető-, ill. középréteghez tartoznak. 72 Kralovanszky 1960. 36. 73 A különböző beszerzési módra figyelmeztet az is, hogy a három pénzfajta soha nem jelentkezik egy sírleletben. — A Közép-, Kelet-, Észak-Európa és elsősorban Oroszország területéről előkerült X—

XI. századi francia és itáliai pénzleletekkel foglalkozik V. M. Potin. A magyarországi pénzleletekről annyit mond, hogy azok jellegük és összetételük alapján különböznek az óoroszoktól. Az oroszföldről ismert francia és itáliai pénzeket kereskedelmi kapcsolatokkal magyarázza (mindössze 15 ill. 16 darab éremről van szó). Sajnos a dolgozat nem részletezi, hogy ezek hol kerültek elő, és hogy mely nyugati uralkodók pénzei jutottak el 72