A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Erdélyi István–Pataki László: A nagyszentmiklósi „Attila kincs” leletkörülményei

pán egy ivókürt 12 karátos. Finomságukat és súlyukat az alábbi táblázat mutatja.

8 Nyilvánt. Az edény Finomság Súly Súly szám alakja karát gramm gramm 1. Korsó 22 2149 2. JJ 18 608 3., 4. 55 19,5 656 631 5. )5 20 710 6. » 21 956 7. 55 21 733 8. Ovális tál 22 337 9., 10. Kerek tálak 22 287 305 11., 12. Poharak 19-20 74 70,08 13., 14. Naut.-csészék 20,5 283 284,4 15., 16. Tálak nyéllel 21 103 104 17. Ivókürt 12 117 18. Nautilus-csésze 22 483 19. Szelence 22 217,5 20., 21. Kerek tálak 22 179 212 22., 23. Talpas kelyhek 20,5 213 213 A húszon] lárom edény együttes súlya: : 9924,98 gramm A nyilvántartási számok egyeznek a Kunsthistorisches Museum számozásával. Ezek egyben Hampel számai is. A kincsről az elmúlt másfél évszázad során igen sokat írtak. Az első értekezés már 1801-ben megjelent.

7 Legrészletesebben Hampel József ismertette 1844-ben. Eredetének megfejtését is megkísérelte, de nem sokra jutott. Mások sem. Legutóbb László Gyula foglalkozott a nagyszentmiklósi lelettel,

8 s a „csodálatos szépségű és értékes aranykincs" huszonhárom edényét - formáik és mű6 Az edények súlyát s az arany finomságát Hampel J. közölte AÉ 1884. 1—166. i. m. és a Régibb középkor emlékei Magyarhonban с könyvében (Budapest 1894) I. Ez utóbbiban a 3. és 4. számú korsók súlya 50 és 831 g. Nyilvánvalóan téves. Csallány D. az edények számát tévesen jelzi 21-nek: Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa. (Budapest 1956) 169. 7 Első említése: Schoenwiesner, St., Notitia Hungaricae rei numariae (Buda 1801) 1. rész. XLII. § 81. 8 Jegyzetek a nagyszentmiklósi kincsről. FA IX (1957) 141—151., valamint: Jegyzetek István királyról. Élet és Tud. 1959. évi kalendáriuma. — Itt tartjuk helyénvalónak megjegyezni, hogy a 2. korsón, ill. a 21. tálon levő allatküzdelmi jelenet (griff szarvast ragad meg) előzményét kaukázusvidéki, pontosabban azerbajdzsáni ezüsttálon láthatjuk (2. kép). A vésett ábrázolás háttere arannyal futtatott. A lelet Torpag-Kala lelőhelyen, katakombasírból került elő. A leletközlésben csak igen rossz képet közöltek róla, ezért szükségesnek láttuk jobb fényképét közreadni. A képet K. Aszlanovnak köszönjük. Publikációja megjelent az Azerbajdzsáni Tud. Akadémia Értesítője 1911. 8. kötetében: Археологические раскопкина Торпагкала. 29—43. A katakombasír korát részben a benne talált kis mázas palack keltezi az i. u. V. századra, emellett azonban meg kell jegyeznünk, hogy hasonló típusú ezüsttálakat — allatküzdelmi ábrázolások nélkül ugyan — már az i. u. IV. szdból ismerünk Grúziából (Racsa, közöletlen, a Grúz Nemzeti Múzeumban, G. F. Gobedisvili lelete 1953-ból). 36