A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Erdélyi István–Pataki László: A nagyszentmiklósi „Attila kincs” leletkörülményei

vészi díszítésük szerint - két főcsoportba sorolta. Az egyik csoport - mondja dél-kaukázusi eredetűnek látszik. „A másik azonban itt készülhetett hazánk területén, mert díszítményei erősen kapcsolódnak az avar és honfoglaló magyar ötvösök mintakincséhez." A déli eredetűnek látszó aranykorsók díszítéséből csodás világkép és roppant történelem sugárzik. De hogy kié volt ez a sok drágaság, arról mind ez ideig senki sem tudott semmi biztosat mondani. A kincset ezért eleitől fogva rejtélyes titokzatosság vette körül. Az egyszerű nép Attila kincsének hitte, s így emlegették sokáig a tudományos irodalomban is, mert nyilvánvalónak látszott, hogy „ilyen páratlan nagyságú és szépségű kincs csak páratlan hatalmú uralkodóé lehetett".

9 A kincs rejtélyességét növelte az is, hogy az aranyedényeken fennmaradt írást nyelvészeink másfél évszázadon át nem tudták elfogadhatóan megszólaltatni. Az egyik írás görögös jellegű, de nem görög. Hampel J. erről így ír: „Olyan egyén oly időben és helyen írhatta, midőn ingadozott a görög írás jellege, — vagy olyan, aki még nem ismerte a görög alfabétum művelt vidékeken közhasználatban levő formáit."

10 Ezzel a különös írással két tálat díszítettek. A tálak párosak, s feliratuk is azonos - amennyire szabadkézi munkák azonosak lehetnek. Megfejtésüket több kutató megkísérelte. Görögül próbálták betűzni, de a kísérletek nem voltak megnyugtatók.

11 Ugyanezeken a tálakon ősi rovásírás is látható. A rovásbetűket beleverték az aranyba, de a feliratok nem díszítő jellegűek. Csupán megjegyezték velük az edényeket. Oda verték, ahol legjobban a kezükre esett.

12 E két tálon kívül még tizenkét aranyedényen maradt fenn rovás. Egy ovális tál szép felirata beleillik az edény díszítésébe, a többi azonban ugyancsak jelzés. Jórészük vékony karcolás. Az ovális tál feliratát azonban mutatósán beleverték az aranylemezbe. Az ősi rovások megfejtésével az elmúlt évszázadban is, s azóta is, sok kiváló kutató foglalkozott. Megnyugtató eredményt azonban nem tudtak elérni. Ennek ellenére - mintegy ötven évvel ezelőtt - kezdett megerősödni az a tudományos nézet, hogy a kincsen különleges jelekkel írt ótörök rovás maradt fenn. Ezt többen is bizonygatták, s a különböző megfejtésekről bő tanulmányok jelentek meg. Hazánkban ez az irányzat győzedelmeskedett, s úgy látszott, hogy a rovások ügye a török megfejtésekkel - magyar szempontból - nyugvópontra is jutott.

13 A lelet felfedezésének körülményeit még senki sem vizsgálta meg olyan tüzetesen, hogy a homályok és ellentmondások eltűntek volna. Mi magyarok й Hampel József, A nagy-szent-miklósi kincs. I. m. 10 Hampel J. az említett tanulmányában két görög megfejtést közöl. A harmadik megtalálható Hampel J. A régibb középkor emlékei, i. m. II. 255. 11 1950-ben Fehér Géza is bemutatott egyet: A nagyszentmiklósi kincs-rejtély megfejtésének útja. AÉ. 1950. 34—39. 12 A körbefutó díszes felirat betűi közé is vertek rovásbetűket. Ezeket a megfejtéssel kísérletezők beleolvastak a görög szövegbe. Ezzel a megfejtéssel Fr. Altheim nem ért egyet, szerinte a felirat bilingvis, az apró jelek rovásjelek: La Nouvelle Clio. 1951. 70—76. 1S Hans Jensen, Die Schrift in Vergangenheit und Gegenwart, 1958. „A feliratok rövidek, s megfejtésük eddig még nagy nehézségekbe ütközött. Az ó-magyar írásemlékek között kétségtelenül ezek a legrejtélyesebbek. ... Én az eddigi megfejtési kísérletekben még sok bizonytalanságot látok." 37