A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

P. László Emőke: Endre Béla festészete

oka? Nála a csendélet éppen a látvány nyugodt tanulmányozását biztosítja, s most a látvánnyal ellentétes, téri problémák kerültek a képbe. Ki adhatott bátorságot Endre Bélának? Aligha tévedünk mikor határozottan Cézannera gondolunk. Cézannet hasonló megoldások izgatták és Endre Béla Bécsben megcsodálta Cézanne csendéleteit. A kép erősen kékesre hangolt színvilága is bizonyság arra, hogy e csendéletben Cézanne ihletése talált utat a magyar Alföld piktúrájába. Az akadémia barnáit Cézanne is száműzte palettájáról és helyette az árnyalatok és színek finom kékes játékot kaptak nála. Cézanne-nál is gyakori, hogy az asztal lapjához képest a tárgyak látszata torzul, felénk és a sík felé hajlik, szinte két nézetből mutatkozik. De éppen Cézanne képeivel egybevetve láthatjuk, hogy Endre Béla milyen félénken alkalmazza az új térérzékeltetési lehetőséget s mennyire keveri a régivel. A csillanó fény anyagszerűségét Cézanne majdnem teljesen kikapcsolja, mert az a természetes téri viszonyokat képviseli, Endre Béla megtartja s ez által képében két festői akarat keveredik egymással, a beidegzett akadémikus látás, a széles ecsetjárás és a tér érzékeltetésének félénken alkalmazott, inkább csak keresgélő formálása. Ez a csendélet szinte egymagában is jól mutatja Endre Béla festői magatartását. Ragaszkodik ahhoz, amit elődei csináltak, mert az szép, de festésmódban, látásban gazdagítja a modern művészettől tanultakkal, mert az is szép. Csendes egyezkedés folyik képein a megszokott és az új között, egyikhez sem tud százszázalékosan odaállni, mert sajnálja elhagyni a másikat, amelynek szépségeit jól látja. Csendéleteit a hétköznapok költészetének nevezhetjük. Kiindulópontja mindig a valóság és célja is az, soha el nem szakad a látható világtól, s nem akar abba beleerőltetni, nem valós, nem tapintható, papírízű jelképeket. Interieurjeit is jellemzik a tájképeken és a csendéleteken megtalált színharmóniák, ezek a képei ismét nagyobb méretűek. Különösen nagy jelentőséget tulajdonít a tárgyak jó térbekomponálásának. Színei a szobák különböző megvilágításának hatására általában tompított zöld vagy vörös össztónusúak. Főleg saját lakásának részleteit ábrázolja, biedermeier bútorokat, színes függönyöket, az asztalon álló szekrényes empire órát, zöld huzattal bevont díványait, karosszékeit. Néha egy-egy emberalak ül a bútorok között, ezeknek azonban egyéni jelentőségük nincs, beleolvadnak a szoba hangulatába. Endre Béla festészetét képei elemzése után, valamint írásai és barátai vallomásaiból hajlamosak lehetnénk szelíd temperamentuma korától független kifejezésének tartani, ez természetesen nem így van. Ö is korának gyermeke, s érdekes megfigyelni, hogy ugyanabból az alföldi valóságból, amely egyformán tárult Tornyai és Endre Béla elé, mit ragadott meg az egyik, s mit a másik. Tornyai világa a dráma, elkeseredés és a dac. Endre Béla a népit is művészi vetületében szereti, ezért olyan gyakoriak csendéletein a vásárhelyi kerámia formái és színei. Tornyai azt ragadta ki az életből, amit gyermekkori emlékei alapján mélyen átérzett, a szegénysort. Endre Béla is azt ragadta ki az eléje táruló alföldi életből, amire finoman iskolázott ízlése rácsodálkozott. Ez egy kissé rányomta bélyegét Endre Béláról kiformálódott ítéletekre is, az erőteljes, robbanékony, drámai mindig hatásosabb is egyúttal. A csendbe és magánybavonulóval nehezebb az ismerkedés. De ha művészetünk drámai szólamai mellett lírai szólamait is vizsgáljuk, Endre Béla is elnyeri méltó művészi és emberi jelentőségét. Általában azt mondhatjuk, hogy művészetének az a része hat ránk igazi meggyőző erővel ma is, ahol gyermekkori és saját maga által átélt emlékeiből merít - táj, csendélet, intérieur - a többin csak mély emberi beleérzése 233