A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Szelesi Zoltán: Rudnay Gyula szegedi művésztelepe

Wohl Zoltán Cigánygyerek Női fej Régi szegedi utcarészlet I. Régi szegedi utcarészlet II. Vázlat Szív utca Piaci jelenet Zárai Ilona Fogadalmi-templom építése Ipar utca 13. (Juhász Gyula háza) Fogadalmi-templom környéke Tápéi komplejáró p. ceruzar. p. szépia p. ceruzar. p. ceruzar. p. szenr. p. temp. 30.4X23.7 31.7X23.7 28X19.5 26X23.7 18X15 25X22 27.5X16.5 44.8X31.2 28.3X28 29.5X28.3 33.2X24 55.183 55.184 55.218 55.220 55.227 55.260 55.328 55.354 55.355 55.357 55.358 Itt említjük meg, hogy Rudnay Gyula: Olvasó nő с festménye (v. o. 88,5x72,6 cm. j. j. 1.: „Rudnay". Ltsz.: 50.567), Ambrozovics Dezső műgyűjtő hagyatékaként 1937-ben a szegedi múzeumba került. Valószínű, hogy ez a műve is — mint a szakirodalomban szereplő „Olvasó fiú" с képe —, 1926-ban készült, amelyet Ambrozovics lehetséges, hogy Rudnay 1927-es szegedi tárlatáról vásárolt meg. A mai szegedi műgyűjtők tulajdonában számos Rudnay-festmény található. /. Melléklet Visszaemlékezés az 1926. évi nyári szegedi művésztelepre Negyven év távlatából nehéz pontosan emlékezni. Ez alatt az idő alatt nem mindig volt idő a kellemes múlton gondolkodni. Márpedig, amire többször gondolunk, az marad meg jobban az emlékezetben. Ha tudtam volna, hogy valamikor számon kérik tőlem ezt az időt, lehet, hogy sok mindent írásban rögzítettem volna. Bár lehet, hogy így van jól. A kevésbé fontos dolgok elhomályosulnak, a fontosabbak, a zavaró mellékkörülmények nélkül, talán aránylag tisztán felidézhetők. 1926 nyarán — hogy melyik hónap, melyik napján, már nem tudom — egy délután megérkeztünk Szegedre. Rudnay Gyula sok tanítványai közül huszonketten. (Abban az időben Rudnay volt a legfelkapottabb mester a Főiskolán, így neki volt legtöbb tanítványa.) Nem valami exkluzív társaság voltunk. Az igazság kedvéért megjegyzem, hogy volt a Rudnay növendékek között egy, főként származás szerint elkülönülő csoport is. (Természetesen nem Rudnay tudtával.) Ez a társaság nem Szegedre jött. Rudnay nem szabta meg, hogy ki hová menjen művésztelepre. Az említett csoport választott, a Szegedre került huszonkét egyénnek Szeged jutott. Nem jártunk rosszul. Megérkezésünk napján fényes bankettet kaptunk. Nem emlékszem, hogy melyik vendéglőben voltunk. A megjelent szegedi személyiségek közül, emlékszem, hogy ott volt: Juhász Gyula, Károlyi Lajos, Parobek és Taussig. Én Juhász Gyula mellett ültem. Akkor még nem tudtam, hogy nagy költő szomszédságában vagyok. Debrecenig akkor még nem jutott el a híre olyan mértékben, hogy az is ismerje, aki nem az irodalom iránt érdeklődik különösképpen. De azokban a körökben, ahol Szegeden megfordultunk, mindenütt tudatában voltak Juhász Gyula értékének. Mondhatni, hogy ott már akkor annyira tartották őt, mint a mai irodalmi közvélemény. Pártfogóink, segéyezésünkre műsoros estet rendeztek a nyár folyamán. Erre az alkalomra Juhász Gyula írt egy kis, vidám színdarabot. Sajnos sem a címére, sem a cselekményére nem emlékszem. Egy mókás prológgal kezdődött, amit maga a szerző adott elő, cilinderben és fehér munkaköpenyben, amit szénnel rajzolt irka-firkák és ábrák díszítettek. Ennek az estnek a helyére sem emlékszem. (Talán Újszegeden volt.) Csak azt tudom, hogy a szabadban, egy alkalmi emelvényen volt az előadás, színpadi háttér nélkül. Jómagam a pénztárnál voltam. Nem mintha értettem volna a pénzhez. Nem is én kezeltem a pénzt. Inkább a köszönőember szerepét töltöttem be. Sorkosztosok voltunk cukrászdákban, vendéglőkben és családoknál. A családoknál Juhász Gyula kötetein kívül, mindenütt volt egy-két képe Károlyi Lajosnak, meg Parobeknek is. A zsák- és ponyvakereskedőktől kaptunk alapozásra alkalmas vásznakat. Ezeket magunk alapoztuk az iskola kerítésére feszítve, a szintén ingyen kapott alapozó anyagokkal. A kiállítandó képek részére az asztalosok méretszerinti kereteket készítettek. 201