A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Szelesi Zoltán: Rudnay Gyula szegedi művésztelepe

A kiállítás a Kultúrpalotában volt. Istókovits Kálmán és én voltam megbeszélni a kiállítás részleteit. A képek akasztásában is tevékenyen közreműködtem. A telep vezetője (Rudnay megbízottja) Istókovits volt. Ő volt közöttünk a legidősebb, korban, de a főiskolai éveit tekintve is. Felsőbbségét nem éreztette a fiatalabbakkal. Vezetését ideálisnak lehetett mondani. A tagok különben könnyen kezelhető emberek voltak. Kilengésre hajlamos egyéniség nem volt közöttünk. Én az idősebbek közé tartoztam. (Akkor 23 éves voltam.) Csóka István és Varga Béla a negyedik évet végezték, Chôma József, Katona József, Kupferstein Imre, Misztrik Ernő és Rimóczi József a harmadikat, a többiek fiatalabbak voltak. Kiállítandó képeit mindenki maga zsűrizte. Megálapodásunk az volt, hogy általában öt képet állítunk ki. Voltak, akik nem vették igénybe az öt helyet. így történt, hogy mások egy-két képükkel betöltötték az üresen maradt helyeket. A katalógusban levő reprodukciók sem valami zsűrizés folytán kerültek oda. A nyomda csak a szöveget vállalta ingyen. Annak a képe került reprodukálásra, aki a klisé önköltségi árát ki tudta fizetni. Én azok közé tartoztam, akiknek egy fillér zsebpénzük sem volt. Míg a kiállításról cikket közlő újságokat sem tudtam megvenni. Pedig volt olyan is közöttük, amelyiknek egyik mondata így kezdődött: „Talán a legtehetségesebbek: Rimóczy József..." (Itt még néhány név következett, de ezekre már nem emlékszem.) Szegedről is csak úgy tudtam elutazni, hogy előleget kértem Taussigtól. Ezt a tippet Kupferstein adta, aki szintén tőle kért pénzt, hogy haza utazhasson. Meg még néhányan. Tudomásom szerint a telep ügyének mozgatója Taussig volt. Sokszor megfordult közöttünk. Ő intézte, hogy ki hová, mikor kerüljön kosztosnak. Neki adtuk át a múzeum számára készült rajzokat a Palánkról. Talán a rajzoltatás kezdeményezése is az övé volt. A telepen készült munkáinkból is ő vett át néhányat értékesítés céljára, hogy tőlem milyen képeket és hányat vett át, azt nem tudom. Arra emlékszem, hogy hazautazásom után néhány héttel kaptam Taussigtól egy összeget postautalványon. Ezen elszámolás is volt. Mit mennyiért adott el, mennyi volt az előleg és mi a maradék. A kiállítás katalógusában a telep létrehozásáról Vér György írt. Úgy emlékszem, de nem merem biztosan állítani, hogy Vér György és Taussig közeli rokoni kapcsolatban voltak. Ha ez igaz akkor talán szerénységből nem emelték ki Taussig szerepét. A telep tagjai közül nem sokról tudok. Nagy Zoltán Angyalföldön rajztanár egy általános iskolában. Vele találkoztam néhányszor az elmúlt negyven év alatt. Kupferstein Imre nem tért vissza a deportálásból. Én a debreceni Tanítóképző Intézet rajztanára vagyok. A telep többi tagjai közül Feld Lajossal találkoztam. Kassán 1943-ban, amikor ott katona voltam. Feld Lajos kassai. Chôma József műszaki rajzoló lett Diósgyőrben. 1966 tavaszán Debrecenben üdült és akkor felkeresett. A főiskola nyári vidéki művésztelepein a mester nem szokott ott lenni. Mikor az első évet végeztem Mátrafüreden voltam művésztelepen, másodszor Sümegen, a harmadik év után Szegeden. Rudnay mester egyik alkalommal sem jött velünk. Mátrafüreden és Sümegen meglátogatott bennünket. Nagyon valószínű, hogy Szegeden is volt, de magára a tényre nem emlékszem. Mesterünkért rajongtunk. Mindenkibe lelket tudott önteni a korrektúrák alkalmával. Ha úgy kezdte valakinél: „Na ez most nem sikerült" mintha megbánta volna, amit mondott, s így folytatta: „De van benne sok jó is. Például. . ." és sorban méltatta az elfogadható részleteket, adta a jó tanácsokat. A tettes nem csüggedt el, mert úgy érezte, ha a munkájának az összhatása nem is volt valami jó, a részletekben sok a biztatás. Mikor úgy kezdte: „Tudja, hogy ez nagyon jó?" — rámutatott a kisebb-nagyobb hibákra is: „Csak egyre vigyázzon! Még egyre vigyázzon!" stb. Így a „nagyon jó" mű létrehozója, a siker öröme mellett érezhette azt is, hogy még van elég lehetőség a fejlődésre, hiszen, ha nagyjából jó munkát végzett is, a részletekben akad kifogásolni való. Debrecen, 1966. nov. 28. Rimóczi József II. Melléklet Szelesi Zoltánnak! Kedves Barátom! Először is hálásan köszönöm kedves megemlékezését, ami nagyon jól esett, legfeljebb csak az szomorú benne, hogy az elmúlt 75 évemhez kapcsolódik. Elnézését kérem, ha talán elkésve kapná soraimat, de most egy idő óta itt tartózkodom Budapesten és így Bajára címzett sorait csak most kaptam kézhez, amire igyekszem kívánsága szerint azonnal válaszolni. Arra kér, hogy beszéljek magamról, múltamról, jelenemről, jövőmről, munkámról. Hát ez bizony elég nehéz probléma egy rövid levélben összesűrítve. 202