A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Dömötör János: A Plohn-gyűjtemény

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve (MFMÉ) 1968 A PLOHN GYŰJTEMÉNY A négy nyelvű, (magyar, angol, német, francia) nyomtatott fejrészes levélpapír furcsa hivalkodó szövegével kissé mosolyt fakasztva kelt érdeklődést bennünk. „Plohn József fényképészeti és festészeti műintézete." Műterem helyett műintézet, és még hozzá nemcsak fotográfiai, hanem festészeti is. Négy nyelvű levélpapír és műintézet Hódmezővásárhelyen önkéntelenül provinciális ízt idéz fel bennünk. Amikor azonban a levélpapírnak az alapításra vonatkozó részéhez érünk, és az alapítva szócska után azt olvassuk: 1868, tehát éppen száz évvel ezelőtt kezdte meg működését a műintézet, akkor már bizonyos érdeklődés támad bennünk. Ezzel ugyanis a magyar művelődéstörténet, a magyar fototörténet egyik figyelmet keltő műtermévé válik, hiszen vidéki viszonylatban a múlt század második harmada még a fényképészet úttörő ideje, hőskora. A helyi ipartörténet érdekes részét képezheti a száz évvel ezelőtt elindult és 1944-ig fennállott műterem. Ez a fényképész műterem azonban korai alapításának ipartörténeti jelentőségén túl a helyi művészeti életben betöltött szerepével is beírta nevét a város történetébe. Hódmezővásárhelyen, a mai Lenin u. 8. szám alatt levő 4 emeletes bérház helyén állt a Barta Sándorné tulajdonát képezett hosszú földszintes ház. E ház udvarának végén húzódott meg a nagy tejüveg ablakos műterem, amely hosszú időn át és szívesen adott munkahelyet és otthont, biztosított baráti légkört a Vásárhelyen élő művészeknek. A műterem tulajdonosát, Plohn József fényképészt egész életre szóló barátság fűzte Kallós Edéhez, Iványi Grünwald Bélához, és mellettük igen gyakori vendége volt a műteremnek Endre Béla, a méltatlanul mellőzött, még mindig nem kellően értékelt realista művész, aki festői munkássága mellett szenvedélyes amatőr fényképészként is együtt munkálkodott Plohn Józseffel. Tornyai szintén mindennapos vendég volt az 1900-as évek elején a „műintézetben", jónéhány fényképen látjuk együtt az alacsony mozgékony, vidám, mindig csokornyakkendővel járó Plohn Józseffel. Az itt élő és ide látogató művészek, így az eddigieken kívül Pásztor János, Rudnay Gyula, László Fülöp jól érezték magukat a bohém hangulatú műterem kedves, kedélyes atmoszférájában. A vásárhelyi művészeti élet századelejei élénk és mozgalmas korszakának megszűnésével egyre ritkábban nyitották ki művészek a műterem ajtaját, de aki megfordult Vásárhelyen, az mindig útbaejtette (Koszta József, Vén Emil) a Plohn műtermet. Ez alkalommal azonban nem a műteremnek a művészeti életben betöltött szerepével kívánok foglalkozni, hanem Plohn József munkásságának arra a részére szeretném felhívni a figyelmet, melynek jelentősége, értéke az idő haladtával mind teljesebbé válik. Ez pedig fotódokumentációs tevékenysége, melynek során mintegy háromezer fényképfelvételt készített és amelynek több mint 165