A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Dömötör János: A Plohn-gyűjtemény

fele 1635 nagyméretű, (18x24-es lemez) ma a Tornyai János Múzeum tulajdonában van. Ez a több mint másfélezer felvétel, melyet Plohn József saját feljegyzése szerint 1882-től a húszas évek közepéig készített, Hódmezővásárhely történetének, az itt élő nép életének, kultúrájának, életformájának és művészetének a magyar néprajztudomány által eddig éppen ismeretlensége folytán kellően nem értékelt gazdag forrása. A fotogyűjtemény anyagának ismertetése előtt azonban szükséges áttekintést nyújtani a műterem történetéről, és arról a fájdalmas küzdelemről is, melyet több mint egy évtizeden át folytatott Plohn József gyűjteménye egyrészének kiadatása érdekében. A család Makóról került Vásárhelyre. Szeremlei Sámuel a Hódmezővásárhely története V. kötetének 1106 oldalán így ír róluk: „Plohn Illés (m. h. 1911) és fia József sz. 1870 fényképészek, utóbbi orsz. kiállításokon számos kitüntetést kapott, jelen munka számára is sok képet készített." (Téved azonban Szeremlei, mert Plohn József nem 1870-ben, hanem a 4580/1943. tanácsi iratból kitűnően 1869-ben Makón született.) A hódmezővásárhelyi városi levéltárban először 1870-ben találkozunk az apa, Plohn Illés nevével. Lakosítási kérelme kerül bejegyzésre 1705-ös szám alatt az iktatókönyvbe. Az irat maga sajnos áldozatul esett az ötvenes évek túlzottan radikális selejtezésének. Következő nyom már az alig letelepedett Plohn Illés fényképész kezdeményező készségéről, agilitásáról tesz tanúbizonyságot. A Városi Tanács ugyanis 1873-ban 53-as közgyűlési szám alatt hozott határozatával 150 Ft kölcsönt engedélyez számára, a határozat szövege szerint „a bécsi világkiállításra kiállítandó fényképészeti mutatványok költségeire". Nyilvánvalóan a város szempontjából sem volt közömbös, hogy a bécsi világkiállításon Plohn Illés helyi táj és portré felvételeivel megjelenik-e Hódmezővásárhely. Ezért is biztosította részére a kölcsönt, mégpedig egy év alatti havi 12,50 Ft-os részletekben történő visszafizetés kötelezettsége mellett. A visszafizetésre azonban egy éven belül nem került sor, mert 1874-ben erre Plohn Illés halasztást kér.

1 Ebben a kérelmében a „fényképészet iránt a lakosság részéről tanúsított közöny"-ről panaszkodik és arról hogy már-már a családját sem tudja a legszükségesebbekkel ellátni. Az idők jobbra fordulásában bízva kért a kölcsön visszafizetésére halasztást. Plohn Illés nem is hiába bízott az idők jobbrafordulásában, mert 1876-ban már műterem építés iránti kérelmét tárgyalja a városi tanács.

2 A tanács részéről megnyilatkozó jóindulat ellenére is több mint egy évbe telik, amíg az építési előírásokkal kapcsolatos bonyodalmak miatt (Németh József házának szűk udvara, az épületnek a szomszédtól való 2 méteres távolsága stb.) felépül a műterem.

3 Plohn Illés 1879-ben előterjesztést tesz Kossuth Lajos fényképének 500 Ft-ért való elkészítésére.

4 A tanács nem fogadja lelkesedéssel a javaslatot, bár kifejezetten el sem utasítja, hanem megbízza a polgármestert, tájékozódjék „jelesebb képíróknál", kik közül Barabás és Vastagh nevét említi a határozat, menynyibe kerülne egy Kossuth arckép megfestése. A tanács végülis Vastagh György mellett döntött, és vele festette meg Kossuth öregkori egész alakos képét, mely a városi tanács dísztermében került elhelyezésre és ma is ott van. 1 Városi Levéltár 77/1874. ' ''.* 2 Városi Levéltár 1773/1876. t. ü. 3 Városi Levéltár 2018/1876. és 2643/1876. t. ü. 4 Városi Levéltár 2605/1879. t. ü. 166