A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Nagy Dezső: Régi május elsejék Csongrád megyében

A rendőrségnek oka volt félni az esetleges felvonulástól, mert a nagy munkanélküliség miatt igen elkeseredett volt a munkások hangulata. Kora reggel rendőrjárőrök cirkáltak május elsején és a katonaság is készenlétben állt a laktanyákban. Hat órakor, reggel kezdődött a gyülekezés a Munkásotthonban. Minden irányból jöttek az ünneplőbe öltözött munkások és rövidesen teljesen megtöltötték a munkásotthon helységeit. A rendőrök is felfigyeltek a mozgásra és érdeklődtek mi ez. Pestalics bácsi, az öreg munkásköltő ezt mondta nekik: „Nem tudják, hogy ez a Munkásotthon? Munkások vagyunk oszt hazagyüttünk!" Közben az udvaron szakmák szerint nyolcas csoportokba soroltak. Legelői Czibula és Varga elvtársak. Az első sor nyolc fehérhajú kőműves, a két szélső az öles termetű Salánki és Ábrahám elvtárs. Kitódultak a melllékutcára nyíló kapun. Az építőmunkások után a földmunkások mentek az első sorban egy erőskötésű földmunkás vitte a nehéz selyem vöröszászlójukat. Az volt ráhímezve: Éljen a Világszabadság! A következő sorban két erős kubikos vitte összefogott kézen a köszvénye miatt járni nem tudó Hansel Józsefet a Munkásotthon gondnokát. Varga párttitkár is az élre állt és korholta Czibulát, hogy miért van itt, honnan vesznek védőt ha ő is lebukik. De Czibula öntudatosan felel: nem akarom magam meggyalázni, mert képtelen vagyok máskép cselekedni, mint ahogy beszélek. És ment tovább hangtalanul a tömeg. Céljaikat a menet élén vitt kis pirosra festett táblácskák mutatták. Ilyen feliratok voltak: „A proletárságot csak önmaga szabadíthatja föl." „Éljen a három nyolcas!" „Éljen az általános, titkos választójog!" „Munkát! Kenyeret! Jogot!" A menetben a további sorrend ez volt: famunkások, textilesek, vasasok, bőrösök, szabók, élelmezésiek, nyomdászok, könyvkötők, a földmunkásokhoz zárkózott törpebirtokosok, segédmunkások, fuvarosok, fűrész és téglagyári dolgozók jöttek. Ezt a kétszáz sort meghaladó falanxot körüllengi a jólszervezett 10-14 éves fiúcskák százötven főnyi serege. Mikor kiértek a körútra megkezdődött a tüntetés. Forradalmi jelszavakat kiáltottak: „Munkát! Kenyeret!", „Kenyeret és jogot!" - „Fölldet és szabadságot!" Közben énekelték a népszerű „Piros zászlót, vörös zászlót lobogtatja a szellő"-t. Mikor a laktanya elé értek, ezt kiáltották: „Le a militarizmussal!" „Le a fekete-sárga hadsereggel!" - Abcugolás mellett mindenki kendőt lobogtatott a katonák felé és a Kossuth nótát, Klapka induslót, valamint a „Szennyes az én ingem"-et dalolták. A gyereksereg is átvette a dalokat. Mikor a Kenderfonógyár elé értek Wimmer igazgató ellen tüntettek. Wimmer igazgató volt a legvadabb szegedi „rabszolgatartó". A Munkásotthon másik kapuja előtt ácsorgó, hoppon maradt rendőrök bizonytalan léptekkel indultak jelentéstételre. A többi laktanyák ellőtt a magyar hadsereget éltetik és a Marseillaiset énekelik. De éneklik a népszerű „Tulipános banda piruljon a pofátok" és a „Proletárok egyesüljetek" dalokat is. A Gizella téren a gimnázium paptanárai nézték a felvonulást. Mikor a menet odaért a földmunkások zászlótartója egy kézzel fogta a zászlót, máskezével levette a kalapját és köszönt: - Dicsértessek ... - Mindörökkön . . . fogadják meglepetéssel a papok, mert nem vártak köszönést a szocialistáktól. 156