A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Csongor Győző: Balla Antal XVIII. századi szegedi kéziratos térképe

a mi másolatunkat is Buday Mihály készítette volna, feltételezhető az említett praecedens nyomán, bár bizonyosat eddig még nem sikerült megállapítanunk. Mindenesetre a két térképlap, az eredeti Balla-féle, s a róla készült hűséges másolat összehasonlítása el nem mulasztható alkalmat nyújt az eredeti lapon olvashatatlanná vált bejegyzések tisztázására, tekintve, hogy a térképlapok, melyek ma már korszerűen, restaurált állapotban vannak, meglehetoen rongált állapotban kerültek be annak idején a múzeum gyűjteményébe, ahol időközben tovább pusztultak, különösen a negyvenes háborús időkben. Az összehasonlítás révén lehetett bizonyos következtetéseket levonni. így volt pl. megállapítható, hogy az eredeti Balla-mappán egyetlen utcanév bejegyzés volt, a belvárosban levő „Palanka Gasse", az összes többi, tussal beírva az egyébként pontosan ugyanolyan helyzetű utcaközökbe, csupán a másolat lapon volt. A Balla-féle térkép az első olyan ábrázolás, mely a várost teljes részletességében föltünteti. Előtte csupán a Kaltschmidt Ábrahám-féle belterületi helyzetrajzot ismerjük 1747-ből, ez azonban csak a vár, palánk s közvetlen környékéről tájékoztat bennünket. Tíz nagyobb s három kisebb lakótömböt tüntet fel a sóraktárak s a budai kapu (Porta Budensis) magasságában, mely a Balla-féle térképen már tizenöt nagyobb lakótömbbé terebélyesedik ki. Nézzük meg, mit mond számunkra ez az 1776-os állapotokat feltüntető térkép, s főleg milyen új adatokat tár föl számunkra? Induljunk ki a sóraktáraktól. Négy nagy, a Tiszára csaknem merőlegesen fekvő épület, az ötödik a folyással párhuzamosan fekszik. Mivel középület, nincs számmal ellátva, színezése is eltér a lakótömbök házaitól, telkeitől. A 661. sz. alatt több házból álló nagy telket találunk, mely minden bizonnyal a sóházak tartozéka lehetett. A sóházak s a vár fala közt kis Nepomuki Szent János (Statua S. J. N.) szobor helyét látjuk. Ennek a szobornak irodalmi előfordulását leltük meg Kis István egykori ferencrendi szerzetes „Jeruzsálemi utazás" с könyvében. 1766-ban így ír róla: „. . . ha megindulnék Szegedről a Tisza vizén, akkor a szárazföld tapodása nélkül is elmehetek Alexandriába mindenkor a vízen. Innét pedig egész Amerikában, Afrikában, sőt Indiában is, és úgy intézhetném az utazást, hogy négy esztendők alatt egész a földnek kerekségét megkerülhetném Szegedről, mindenütt a vízen, és ismét Szegeden ugranék ki az vár alatt való Nepomucénos Sz. János képénél. . ." Körülbelül a mostani Kis Tisza utca felső végénél találjuk a „Sándor réve" nevű Tisza ágat, mely időnként kiszáradó vízterületnek van feltüntetve, s ezért minden bizonnyal csak kisebb, alkalmi halász „öböl" lehetett. Elkeskenyedő része összeér a Tiszával, rajta hidacska vezet keresztül (Pons ad Sándor Réve), melyhez hasonlónak rajzát föllelhetjük a Balla-féle térkép rajzos látképén is. Egykori medre ma is megvan a Kis Tisza utca és Molnár utca között. A Sándor Réve folytatásában találjuk, a száraz időben Tápéra vezető út mentén a „Tabányi útza" közelében, a folyóval párhuzamosan fekvő házsor közepén Vedritz György 293. számmal jelzett házát, a hozzátartozó telekkel. Mivel az egykorú térképen sehol másutt Vedrits vagy Vedritz név nem szerepel, feltehetően ez Vedres Istvánunk szülőháza, ahol gyermekéveit is töltötte. Házuk előtt láthatta még a hosszan elterülő Tisza-zátonyt, s a folyó túlsó részén (az előbb említett rajzos látképen ugyancsak föllelhető) a parthoz közel, a „víz sebjében" működő vízimalmokat, a Statio molarum-ot, a mostani Bertalan emlék táján. Ami a szülőház helyét illeti, a mai térképen a Felső Tisza-partnak a Tabán utca sarkától a Molnár és Gyártelep utcák találkozása közötti szakaszára esik. 122