A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Juhász Antal: A tanya néprajza Tömörkény István műveiben

öntöttek (Csöndes szüret). Fölemlegeti a régi szüretek hagyományos szokásait, a szüreti bálák mulatságát (Szüreti változások). Visszaemlékezik a régi szabad böngészésre: „Szokás volt sok helyen, hogy a dús szüret után a szegényebb népnek szabadjára engedték a szőlőt néhány napig, hogy ami fürtöket a szüretelők a tőkén feledtek, azt a maguk használatára ingyen leszedhessék." (7 :321). A háborús években a rossz termés és a szaporodó szőlőművelési gondok miatt a városi hivatalnokok, értelmiségiek eladogatják szőleiket. A tanyaiak azonban nem szívesen vásárolják az úri szőlőket, mivel nem felel meg igényeiknek, szükségletüknek az ott épített, villaszerű, tornyos úritanya. „Mert egy födél alatt köll lönni mindönnek — mondja a tanyai ember. — Elsőbb gyün az ereszét. Azután gyün a konyha. A konyhábúl egyfelül a lakószoba, másfelül a tisztaszoba. Az ereszét végin a kamra. Az ilyen: az tanya. Emez mög csak bagolyvár. Nyári alkalmatosság..." (7:196). Tömörkény tudósít arról is, hogy a tanyákon szödőnek nevezett borkereskedők, ügynökök jártak, akik még lábon megvették a borszőlőt. Maguk szüreteltek és külön szedték a különböző szőlőfajtákat. A gondosan külön szűrt borokat külföldre szállították (Borszedés, Új bor idején). A szegedi határ egyes részein, főleg Felsőtanyán (Jánosszállás, Szatymaz, Őszeszék, Vilmaszállás) sok városi embernek volt szőleje. Ezek csak nyaralni jártak ki. Tömörkény összegezi a Szeged környéki szőlőtermelés e társadalmi vonatkozásait is: „Kisebb szőlőben kapást szokás tartani. Ez ugyanaz az ember, akit más vidékeken vincellérnek neveznek. Nappal munkás, vezetője a napszámosoknak, éjjel pedig csősz, aki őrzi a szőlőt. Éjszaka a tanya udvarán alszik, és puskával a kezében többször bejárja a földet. De nagyobb szőlőnél már ezt a kétféle mesterséget nem bírja el egy ember válla. Vagy a nappali munkája lesz hiányos, vagy az éjszakai őrzés. Már nagyobb szőlőre csősz kell, akinek más hivatala nincsen, mint hogy vigyáz a vagyonra... Lopni nem enged, legfeljebb magának lop egy kis csőszszőlőt, amit azután elfélkézkalmárkodík..." (8:505). A kapás rendszerint a tanyaudvarban lakik külön házban, míg a csősznek a szőlőbeli kunyhó vagy kis ház a hajléka. „A tanyákon van valami ős törvény, ...amely azt rendeli, hogy István első királyunk napja után kötve kell tartani a kutyát... Onnan van ez, hogy István nap után már olyan érésbe indult a szőlő is, a kukorica is, hogy a kutya megeszi és ezáltal nagy károkat okoz." (4:59) A mégis szabadon kóborló kutyák elleni védelmet szolgálja a tanyai nép elmés készítménye, a kutyafogó: „Valamely alkalmas, szívós, hajlós ágú, közepes korú gyümölcsfa alá kis gödröt ásnak. Belenyomnak egy ócska kosarat, mert másként a gödörnek homokból való falai összeomlanak. Kötelet kötnek a fa ágára, amivel az ágat jó mélyre lehúzzák. A kötélnek a másik végére hurkot vetnek, és azt a kosár fenekén kipeckelik. A pecekre frissen sült szalonnát húznak. Éjjel a kutya elmegy oda a szalonna szagára ...a fejével nyúl bele érte a gödörbe, aztán addig rángatja, míg a pecek felszabadul. Akkor a hurok a kutya nyakára szalad, a faág meg felrántja magasra, s ott fullad." (5:261). írónknak sok apró néprajzi érdekű megfigyelése van még a szőlőbeli munkáról, különösen a szüretről, szüreti szokásokról, melyeket most nincs módunk sorravenni. A Szeged környéki homoki szőlőkultúra készülő földolgozása lesz hivatott fölhasználni Tömörkény munkáinak minden idevágó történeti-néprajzi tanulságát.

9 9 A Szeged környéki homoki szőlőtermelés néprajzi földolgozását Börcsök Vince készíti. Megjelent résztanulmánya : A szőlő és must a szegedi tanyák népének téli táplálkozásában. Néprajzi Dolgozatok 14. Szeged, 1963. 6 Móra F. Múzeum Évkönyve I. 81