A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Juhász Antal: A tanya néprajza Tömörkény István műveiben

A földbe ásott gunyhót így írja le : „Egy nagy négyszögletes lyuk a földben, valamely kiásott fatönknek a helyén. Némelynél a földbe vágott lépcsők vezetnek le hozzá, de akkor igen tág marad az ajtója, s bever rajta télen a hó, meg elönti a nyári zápor. Hát inkább csak az ajtónyíláshoz létra van támasztva, azon másznak föl-le. A teteje abból áll, hogy faágak szolgálnak a négyszögletes lyuk egyik szélétől a másikig, ez aztán meg van hordva kukoricaszárral, száraz bozóttal, földdel.'''' (2:375). Ez a néprajzi-szociográfiai hitelű és ugyanakkor művészi atmoszférájú ábrázolás jó összehasonlítási alapot nyújt a szegedi földhöz sok tekintetben hasonló debreceni határ vákáncsosainak helyzetéhez.

7 Az elbeszéléseiben elszórt leírásokon kívül a tanyai építkezést A tanyai világból c. dolgozatában is ismerteti, kár, hogy nem mindig elég részletesen. „A fal általában vagy vertfal, vagy vályog... A tető borítása nagy általánosságban nád. Van ugyan már zsindely is módosabb helyeken, sőt föltünedezik olykor a cserép is, de a szalmazsup nem használatos... A tetőnek az első és hátulsó fala régebben szintén tapasztott fal volt, ezt mutatják az öregebb tanyák...'''' Ahol a házvég deszkából készült, ott előfordult az istenszemnek nevezett oromdíszítés, amit festettek is. Ez azonban módosabb tanyáknál volt látható. A szegényebbek a tanyaház alját húzták el kék, fekete vagy piros festékkel. Régen a tanyák körül nem volt kerítés. Újabban igen: „az út felé eső oldalra szokás készíteni, néhol be is festik, s mióta a köcsögállók divatja elmúlt, arra akasztják a tejes köcsögöket..." Tovább időzik a témánál, és újabb megfigyelések sorjáznak: „...ebben némi hivalkodás is tartózkodik. Sok köcsög sok tejet, sok tej sok tehenet jelent. Asszonyi ésszel megy ez, mert a komoly emberi tudomány a jószág számát nem a köcsögökből ítéli meg, hanem abból, hogy hány boglya széna van eltéve télire a tanya háta mögött.'''' „Szokás rudakból, akácfadorongból kerítést csinálni a tanyavégen a semjékre a csikóknak, hogy el ne szaladjanak, akkor még nem is kell hozzájuk pásztorgyerek... Sem a béklyóvasakat nem kell rájuk verni..." A változást a következőképpen rögzíti: „Már most kerítés csinálandó mindenfélejószágnak, csirkének, libának egyaránt, mert, ha a más földjébe belemegy, rettentő háborúk és bírságolások keletkeznek a törvény előtt... Amíg kerítés nem volt a házak között, nem igen törődtek azzal, ha a jószág átjárt a másik földjére. Amennyi bajt csinál az egyiké, annyit csinál a másiké... Most azonban más világ van..." (4:214). A tanyák bekerítését — mint paraszti hősei is — a belterjes gazdálkodásra való áttérés egyik fontos jelének tekinti. Szakszerű leírást ad a tanyaház hagyományos beosztásáról és berendezéséről. „A tisztaszoba őrzi a tanyai ember holmiját. Ha pénze van, itt tartja elrejtve. Itt vannak az ünneplő öltönyök, kalapok, csizmák, itt az új suba (van-e még új suba a világon?). Itt vannak a ház felnőtt leányzójának ruhái a mestergerendára akasztva: a csipkés alsók és vasalt felsők. Továbbá itt van az ágynemű, dunnák és párnák megtömve fehér pöhöllyel. Az mind vagyon..." (3:33). A tisztaszobában nem szokás aludni. „Az csak virtus, hogy tisztaszoba legyen..." A házásók ezért mindig a tisztaszoba felől bontották ki a vertfalú tanyát : így lopták el a tanyaiak legértékesebb holmijait. „Régi, rendes tanyában kétféle konyha van, áll már a vastüzhelyes, de áll még az ősi szabadtűzhely es is. De már az utóbbit nem igen használják" — jegyzi föl 1908ban. (4:260). 7 Mocsár Gábor—Taar Ferenc: Tanyavilág—bomló világ. Bp. 1964. 29. — Kiss Lajos: Földházak Szabolcs vármegyében. NÉ. 1936. 72—91. 79