A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Juhász Antal: A tanya néprajza Tömörkény István műveiben

tették megfigyeléseit, ott erre külön felhívjuk a figyelmet. Mai szemmel nézve néprajzi forrásértékét, még egy megjegyzés kívánkozik ide : leírásait, jellemzéseit — főleg az irodalmi kritika — sokszor aprólékosnak, zsúfoltnak tartotta, a néprajztudomány szempontjából viszont ezek nem mindig elég részletgazdagok. Tömörkény ugyan mind az emberábrázolás, mind a néprajzi leírás terén igen fogékony a finom részletek iránt, de végső soron nem tanulmányokat, hanem napilapba, folyóiratba szánt novellákat, tárcákat írt. Ezért a modern szaktudomány igényeit kielégítő részletgazdagságot nem mindig várhatjuk tőle. * A szegedi tanyarendszer múltja Barabás Jenő és Bálint Sándor újabb kutatásai szerint a török hódoltság utáni évtizedekbe nyúlik vissza. A kitelepülés a XVIII. sz. közepétől ölt jelentős méreteket, és a század végén, a II. József korában készült térképfelvétel adatai szerint, a városhoz közelebb eső határrészeket már sűrűn hálózzák be a tanyák.

6 A szegedi tanyafejlődésnek ebben az első szakaszában a szabad foglalás rendszere uralkodott, és többnyire csak ideiglenes jellegű szállásokat építettek. Nyáron a család kint tartózkodott a földön, télen viszont csak a legényfiú vagy a béres maradt a jószágokkal a szálláson. A XVIII. sz. végétől egyre gyakoribbá vált az állandó kintlakás. A kiköltöző tanyaiak kapcsolatai meglazultak a várossal, így Szegeden nem alakult ki tartósan olyan kétlakiság, mint néhány más alföldi mezővárosban. Tömörkény többször is fölemlíti, hogy a tanyák népében ennek ellenére milyen szívósan él a városhoz tartozás tudata. : „Mert ez a kintvaló nép (valami negyvenezer lélek) soha nem nevez mást hazának, csak a szülővárost, amelyből kiszármazott. Ha azt mondja, hogy hazamegyek, akkor azt mondja, hogy: a városba megyek. Ha ellenben bárhonnan a tanyája felé megy, akkor azt mondja: megyek elő. Kérdezd meg a lánytól a tanyaudvarban — hát az apád merre van? — azt mondja rá: oda van elő — ami annyit jelent, hogy bent van a tanyaházban." 3:326. A tanyásodást Szeged földbirtokpolitikája is elősegítette. A város az 1850-es évektől a tulajdonában maradt földeket, közlegelőket időről-időre kishaszonbérletek formájában kiparcellázta. A kirajzás megélénkült az 1879-es árvíz után, mert a hajléktalanná vált parasztcsaládok külterületen olcsóbban födél alá juthattak, mint a városban. így — bár maradt még kiosztanivaló föld a külső baromjárásokon az 1920-as évekre is — századunk elejére lényegében benépesedett a 142 000 hold kiterjedésű szegedi határ nagy része, és kialakult a szegedi tanyavilág sajátos arculata. Tanyai település, építkezés E benépesítési folyamatot Tömörkény több ízben leírja. Ismerteti a kőkorszak óta szinte folyamatos megtelepedés nyomait, majd az Árpád-kori településeket, melyek a török hódoltság alatt pusztultak el. „Hosszú időkbe került, míg a nép apránként az elhagyott vidékekre kivándorolt... égy pár sor nemzedéknek kellett ahhoz következni, míg a tanyák betelepültek, és a lakosaik kintvalókká váltak. Mert azelőtt, ha voltak is tanyák, tulajdonosaik a városon laktak, onnan jártak ki gazdálkodni, a tanyán csak gazdát vagy kapásembert tartván. Lassan haladt ez a kintvaló élet... ma már némely helyen oly sűrű, hogy olyan 6 Barabás Jenő: A szórványtelepülések kialakulása Közép-Európában. Műveltség és Hagyomány I—II. Bp. 1960. 232. 76