A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Csallány Dezső: Sámáneszköz volt-e az avarkori „írtartó csonttégely”?

A Tisza-Maros-vidéki fülkesíros avaroknál, de a Szeged vidéki vagy az ország minden avarkori temetőinek anyagában is, tömegesen találunk íjakat, nyilakat, nyílhegycsomókat, de nem hiszem, hogy ezekből Lászlón kívül bárki is sámáni varázslóeszközökre következtethetne. Az íj sírbahelyezése nem különleges temetési vonás, nem varázslóeszköz, hanem az eddigi adatok tanúsága szerint általános szokás, s mint ilyen, fegyvermellékletként került a harcosok sírjába. A többi mokrini leletmelléklet közül, László még a 8. sír „csonttégelyét" jelöli meg mint sámáneszközt. Előbb mint avar só(?)-tartót, később mint kenőcsös tégelyt bűvös erővel, ír- és pomádé-tartót stb. A sámánizmus ezen vélt tárgyi bizonyítékával — úgy gondolta — összhangban állott a kérdéses csonthüvely állatcsoportos díszítménye, amelyen a világmindenség ábrázolását, az avar ősvallást vélte megtalálni. László a mokrini kenőcsös „csonttégely" szerkezetét rekonstruálta is.

6 Csak az a baj, hogy a csonthüvelynek az eredeti fekvéstől (1. kép 5) a rekonstrukcióig nagy utat kellett megtennie ahhoz, hogy az övre kerülhessen, szűkebb nyílásával pedig felfelé fordulhasson, és így belőle kenőcsös „csonttégely" születhessen meg. Ilyen indokolatlan utazást a sírban a csonthüvely ténylegesen nem tett meg, nem került az övre, nem fordult meg szűkebb nyílásával felfelé, nem vált belőle pomádétartó csonttégely, hanem változatlanul továbbra is megmaradt azon a mellkasi részen, amelyen öblösebb nyílásával feküdt felfelé, mégpedig más rendeltetéssel, amelyre a következőkben rátérek. A csonthüvelynek a bal oldali övhorogra való felfüggesztése önkényes (i. m., 2. kép), mert nem rajta, nem alatta, vagy nem közelében találták, és hozzá nem a „helyreállított" beállításban. A bal oldali övhorog, úgy a 8. sírban, mint a 12., 46., 63. mokrini sírban kétségtelenül függesztési célra szolgált, de nem a csonthüvely, hanem az íj számára. Más adatok figyelembevételével, ez a rendeltetés még azokban az esetekben is megállapítható, amikor a nyíltegez szintén jelen van. Az öv jobb oldali részének helyreállításánál is találunk Lászlónál tévedést (i. m., 8. lap, 2. kép). Ugyanis az 1. kép 12. számú körte alakú csontgomb sem úgy feküdt, mint ahogyan azt a rekonstrukciós rajz kívánta. A tárgy gombos végével volt lefelé, nyakával a jobb könyök felé irányult. így sem mint csontfejes bot, sem mint korbácsvég nem függhetett az övről. De természetesen elképzelhető, hogy a fej irányába, felfelé irányították. Ha azonban a körte alakú csonttárgy méretarányait nézzük, kiderül, hogy botfejnek túlságosan kicsiny. Korbácsvég még lehetne, de az ilyen irányú felhasználását kétségessé teszi a körte alakú csonttárgynak nemcsak keresztben, hanem hosszanti irányban való átfúrása is, amire korbácsvég alkalmazásánál nem volt szükség. Ennek a csontgombnak rendeltetését is másutt kell keresni. Visszatérve a „csonttégely" szerkezetének önkényes rekonstrukciójához (i. m., 8. lap, 3. kép), a fordított elhelyezésen túl még meg kell jegyeznem, hogy a sírban a tubus-záró csontgomboknak, csontlapocskáknak, csontszögecseknek nyoma sem volt. Elképzelhető ugyan, hogy ezeket nem csontból, hanem fából vagy szaruból készítették, de ezeknek esetleg fakorhadék vagy szarupor alakjában megfigyelhető nyoma maradt volna. Ugyanígy sónak vagy festékes masszának is. Ilyenirányú megfigyelésekről azonban nem tudunk. A csonthüvely kigondolt szerkezetének megrajzolása, az ide nem vonható tubus-szerkezetek analógiájára teljesen indokolatlan. Ilyen alapon sokféle rendeltetést is belemagyarázhatunk. A megoldást itt csak azok az azonos alakú és rendeltetésű csonthüvelyek biztosítják, amelyekből néhányat bemutatok. Egyet azonban már most is lerögzíthetünk, hogy sem a csonthüvely síri helyzete, sem László eddigi tárgyi bizonyítékai, szerkezeti 6 Uo., 8. 1. 2—3. kép. 66