A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Madácsy László: Adalkok Tömörkény István írói portréjához

nunk, hogy Tömörkény többet kapott tőle — minden külön magyar útja ellenére — mint felületi ihletést. Adatunk van rá, hogy Tömörkény 1907-ben, egy levelében Turgenyevet kér Mórától. („Kérlek, küldj valamit éjszakára. Esetleg Turgenyevet, ami van belőle... Üdv.! Pista" Móra Ferenc Múzeum irodalmi gyűjteménye, 55.820). Persze, ez így önmagában csak érdekes adat. Turgenyev gyakran emlegette alkotó módszere vonatkozásában, hogy sohasem tudott alkotni pusztán képzeletére támaszkodva. Hősei megmintázásához élő emberek kellettek, és hangsúlyozza, hogy a művész egyetlen feladata: hűséggel ábrázolni azt, amit lát.

11 Életműve alapján a fenti kijelentés csak úgy értelmezhető, hogy a realista művész elsődleges feladata az objektív valóság megragadása e célnak alárendelt művészi eszközökkel és eljárással. Hősei sohasem tetszelegnek valamilyen szerep megjátszásában. Parasztjai, például, saját nyelvükön beszélnek, és soha eszükbe nem jutna, hogy a természetet a festő szemével csodálják. „Olyan realista vagyok, írta Turgenyev, akit csak az emberi arc élő igazsága érdekel..."

12 Őrültségnek tartotta azt hinni, hogy a természet jó. „Élőlényeket teremt, de nem törődik további sorsukkal."

13 „— Minden teremtmény gyermekem — mondatja a megszemélyesített Természettel s én egyformán gondot viselek rájuk — s egyformán elpusztítom őket. — De hát a jó... az értelem... az igazságosság... — hebegte a költő — Ezek emberi szavak — hangzott a csörömpölő vashang: én nem ismerek sem jót, sem rosszat. Nekem nem törvényem az értelem, és micsoda az az igazságosság? — Én életet adtam neked, de elveszem és másoknak adom, férgeknek vagy embereknek... mindegy nekem."

14 Ebben a tudatban megértéssel, szeretettel és szánalommal fordul minden élőlény felé. S csodálja azt az energiát, amellyel állat és ember megépíti a maga oázisát a vak és ellenséges univerzumban. Az emberek megalkották a maguk mikrokozmoszát az indifferens makrokozmoszban, és szerinte ebben van az igazi filozófia. Mindennél többre becsüli a jóságot és a bátorságot; ezért kedveli annyira az orosz parasztot.

15 Az itt elmondottak Turgenyev realizmusa és világnézete vonatkozásában nem idegenek Tömörkénytől, ki hasonlóképpen a lényeges részletek kiválasztásával inkább szuggerál, mint megjelöl. Nagyon igaz, hogy a magyar társadalom és az orosz társadalom között sokkal lényegesebb különbségek vannak annál, semhogy Turgenyev társadalmi, politikai és művészi programja közvetlenül, minden áttétel nélkül transzponálódhatna a magyar szellemi szférákba.

16 Valamely író irányító elveinek transzponálódási lehetősége rendkívül összetett, különösen tehetség és tehetség vonatkozásában, és nem is annyira az újdonság a lényeges, hanem az erjesztő erő. Azaz: Tömörkény esetében nem Turgenyev művészi, politikai programjának teljes vagy részleges adoptálásáról van szó, hanem olyan termékenyítő erőről, amely más gazdasági és társadalmi feltételek mellett egészen különböző mű létrejöttét segíti elő. 11 Vö. André Maurois, Tourgéniev, 1931. Grasset, p. 197. 12 Ibid. p. 222. 13 Ibid. p. 223. 14 Költemények prózában, Bp. 1958. p. 192. 15 Ibid. p. 240. 16 Diószegi András, i. m. p. 86. 5