A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Merényi László: Háborúellenes és demokratikus mozgalmak Csongrád és Csanád megyékben 1912–1913 folyamán

a brutalitást"

135 „Makón sárba tiporták a törvényeket"

136

. Ilyen kommentárokat fűzött az eseményhez az itteni haladó sajtó. Makón a városi képviselőtestület (melynek többsége Károlyi-pártiakból állott) határozatot hozott, melynek értelmében a rendőrkapitány ellen fegyelmi eljárást indít.

137 (A megye kormánypárti alispánja azonban később beavatkozott. így a rendőrkapitány mentesült a fegyelmi büntetéstől.) Szegeden az ügyvédi kamara írt az igazságügyminiszternek, melyben tiltakozott a makói törvénytelen erőszak ellen.

138 (Mondani sem kell azonban, hogy a kormány — mely a köztársaságiak elleni brutális eljárásnak értelmi szerzője volt — nem sokat adott e tiltakozásokra.) Április 14-én (mint már szó volt róla) a párt vezetői Espersit lakásán tartott illegális gyűléseken elfogadták a párt programját. (Ezt májusban hozták folyóiratukban nyilvánosságra)

139 A program sok haladó követelést tartalmazott. Az önálló külügy, a magyar ipar javára szolgáló védővámok hazánk politikai és gazdasági függetlenségét célozták. Érdekes a III. programpont, mely „önálló néphadsereget" követelt. (Kár, hogy ezt pontosabban nem írták körül. Ez a jelszó azonban még így is lázító hatású volt.) Az általános, titkos választójog haladó követelését is hangoztatta, de „nemzeti cenzussal": csak magyar nyelvtudással rendelkező egyént illet szavazati jog szerintük.

140 (Itt a párt nacionalizmusa nyilvánult meg, hiszen ez a megszorítás az akkori országban élő nemzetiségeket sújtotta volna.) Ezenkívül a felsőház eltörlése, az egyház és állam különválasztása és még néhány haladó követelés is szerepelt a programban. Kimaradtak azonban belőle fontos gazdasági és társadalmi reformkövetelések. (így például a nagybirtokrendszer eltörléséről sem volt benne szó.) Általában megállapítható, hogy a makói program jól tükrözi a köztársasági párt babdó mivoltát, de egyúttal annak korlátait is. VI A makói szomorú szenzáció hullámai hamar elültek. Ennek oka a külpolitika váratlan sötét fordulata volt. 1913. április végén a Balkánon a kis népek és a török birodalom között ugyan létrejött a fegyverszünet, de ekkor a Monarchia lépett fel provokatív módon. Szkutari albán város elfoglalása ürügyén fegyveres beavatkozással fenyegetőzött a délszláv népek ellen. A szkutari válság az egész nemzetközi diplomáciát foglalkoztatta. Ez az ügy a Monarchia agresszív magatartása miatt világháború kirobbanását ,veszélyét idézte fel. Hazánk közvéleménye tiltakozott a Ferenc Ferdinánd-klikk kardcsörtetésé ellen. A béke ügye — 1912. őszéhez hasonlóan — most ismét a figyelem középpontjába került. A szkutari válság megerősítette a háborúellenes tiltakozó hangulatot Csongrádban és Csanádon is. Az itteni munkásszervezetek is felismerték, hogy a béke kérdése most az elsődleges. A hódmezővásárhelyi pártszervezet április végén több összejövetelen tiltakozott a Monarchia militarista körei által felidézett háborús veszély ellen.

141 Ez jellemző a szociáldemokraták magatartására ezekben a napokban Szegeden és más itteni városokban is.

142 A függetlenségi sajtó is kiállt a háborús tervek 135 Makói Hírlap 1913. április 17. 136 Szegedi Napló 1913. április 16. 137 Bónis i. m. 60. 1. 138 U. o. 139 Magvar Közt. 1913. április 14. 6—7.1. 140 Bónis i. m. 101—102.

1. 141 PTIA A. XV. 1(1907)3. 142 Szegedi Napló 1913. május 1. 232