A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Oltvai Ferenc–Vinczi Károlyné: A szegedi Zsótér-ház építése

Schafferné háza eló'tti telkek eladását, a híd feljáró miatt, amelyen akkor még az újszegedi legeló'kre jártak át a marhacsordák. A Bizottmány előtt a Széchenyi-tér mai alakjában élt, a vár nélkül. Az ő javaslatukra kapta meg a Szeged—Csongrádi Takarékpénztár a mai telkét, az Élesház helyén.

21 A Bizottmány 1871-ig folytatta működését. 1872-től, a kiegyezés után modern polgári közigazgatást hoztak be. A város irányító szerve a törvényhatósági bizottság lett és a tényleges munkákat megerősített szakszervek, a városi mérnöki hivatal végezték, az egész ország területére egységesen elfogadott és helyileg is kialakított építkezési szabályzatok értelmében. Az 1861-es szabályzat lényeges előhaladást jelentett, mert a város belterületén néhány utcán csak emeletes házak építését engedélyezték. 1867-ben ismét elővették az 1861. évi szabályzatot és azt néhány előírással kiegészítették: a létesítendő épületek földszintje az 1855. évi vízmagasság helyett az 1867. évi legyen. A tanács úgy döntött, hogy a Szépítő Bizottmány tegyen javaslatot, melyek legyenek azok a főbb utcák, amelyeket a legmagasabb vízálláshoz arányosítva feltötsenek.

22 Az 1879-es nagy szegedi árvíz következtében azonban új helyzet alakult. A régi szabályzatok előírásai már nem voltak megfelelőek. Új és modern életnek megfelelőbb utcahálózatot alakíthattak ki és új építkezési szabályokat alkothattak, az árvízszintnek megfelelően. Gondoskodtak a település biztonságáról, a feltöltésekkel és a töltések emelésével. A Zsótér-ház körüli huzavona azonban magán viseli annak az időszaknak a bélyegét, amikor a hatóság rendelkezéseivel szembeni ellenállás elég hosszú ideig elodázta az építkezés befejezését. III A szegedi hatáságok a Zsótér-házzal, eddigi kutatásaink eredményei szerint, 1856-ban kezdtek foglalkozni. A Választott Község április 13-i ülésén bejelentették, hogy Zsótér János „...a már tudomására rég juttatott eltiltás után is folytonosan építkezik, sőt, belsőleg az építkezés szabályai ellen tett s lerontani kelletett épületrészt be is vakoltatta." Arra hívták fel a tanácsot, hogy a korábban hozott eltiltó határozatának szerezzen érvényt és azt küldje meg a Cs. kir. Rendőrségnek is.

23 Mindennek nem lett semmi foganatja, mert az augusztus 23-i ülésen már egy kiküldött bizottság, a Cs. kir. Megyei Építési Hivatallal egyetértve és több szakember meghallagatásával azt javasolta a Községi Választmánynak, hogy Zsótér János házát át kell alakítani. Az átalakítás természetesen nem a Dercsényi-féle házra, hanem a Zsótér János által emelt toldalékra vonatkozott. A Bizottság javasolta, hogy a közfalakat minden emeleten a főfallal csatlóvasakkal össze kell kapcsolni. A piacra, vagyis Főtérre néző ablakok a Dercsényi-féle épület ablakaival „hozassanak arányba. Rendezzék a piac felüli boltok bejáratait. „Az egész épület külnézete Vitkovszky Lőrinc rajztanár terve szerint idomítassék." A lépcső, amely a toldalék épületben csupán emelkedő lejtő, alakíttassék lépcsőfokká. A Széna-piacra néző raktár falai, amelyek ún. „tutaj falak", azaz nádból és sárból készültek, „téglafalak közzé építtessék." Ugyanazon az oldalon, az emeleten levő gerendapadozatot fel kell szedni. A tűzifa lerakóhelyek az emeletről kerüljenek a földszintre. Az udvarokon az emeletek nyitott folyosóit erős oldalgerendákkal, oldaliammal és függőleges vas21 SZÁL. Szegedi Városi Tanács 15846/1860. sz. . • 22 U. o. 3296/1867. sz. 23 SZÁL. Szegedi Községválasztmány jkv. 1856. április 13. 26. sz. 197