A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Oltvai Ferenc–Vinczi Károlyné: A szegedi Zsótér-ház építése

vált a közönséges építkezést, akár a több helyeken és utcákban megálló vizeket, akár a város szívében helyezett nagy piac posványos láposságát, akár áltáljában a Város nak mindig ugyanazon egy állapotbani tengődését tekintve, a kívánatos fontossága, valamint a fél nagysága is egyszerre feltűnhet, melynek létesítésére jelenleg a fenálló erőkhöz képest az első alapzatok több évek során tétetvén le Szeged, — Magyar Alföld ezen ős városát úgy szólván elhagyatottságából az előbbre haladott városok sorába emelni, — szépítését előmozdítani e Választmány kötelességévé tétetett."

16 A bizottmány ülésein az utcavonal betartása a század közepe felé egy városrendezési terv figyelembevétele alapján történt. Ezt a tervet a város főmérnöke Bainville József dolgozta ki. A tervrajzot a város rézbe metszette „Sz. Kir. Szeged Városának helyzetterve, 1850. Situations-Plan der Königlichen Freistadt Szegedin" címen szerepel. Bainville a kisebb sikátorok, az utcákra kiugró és az utcavonalat figyelembe nem vevő építtetők házainak eltüntetésére törekedett a tervben. Igen lassan jutott oda, hogy a Szépítő Bizottmányban „szépészeti" kérdésekkel is foglalkozzanak. Ezek középpontjában a Fő-tér (Széchenyi-tér) rendezése állott és ennek egyik előfeltétele a Dercsényi—Zsótér-féle telek északkeleti része toldaléképületeinek lebontása volt. Szorgalmazták, hogy a Dercsényi-féle ház folytatásában, annak pontos figyelembevételével az egész telken is építsenek. Csak 1861-ben vált szükségessé, hogy építési szabályzatot készítsenek. Figyelemreméltó amit Kolb Antal tanácsnok, a Bizottmány elnöke adott elő az 1861. február 21-i ülésen: „...a Bizottmány szépészeti hivatásának, mely nem csak a város szépítése, hanem annak úgy egyes polgárai különösen egészségi és közbiztonsági érdekeinek szemelőtt tartásában áll, megfelelhessen, — nélkülözhetetlen kelléknek találja egy alapszabály kidolgozását, mely jövőben az építkezések s'uccaszabályozásoknál zsinórmértékül szolgáland." A kidolgozásra egy albizottmányt küldtek ki, akiknek az elnök két elaborátumot adott át, éspedig az 1847 évből, az utcák szabályozásáról, 1856-ból pedig egy alapszabályt az építkezésekről. Utalt arra is, hogy a szabályzatok nincsenek jóváhagyva.

17 Véleményünk szerint az 1847-es utcaszabályozás volt az alapja Bainville 1850. évi helyzettervének. Sajnos ezideig mi sem akadtunk nyomára a két szabályzatnak. 1861-ben azonban már összekapcsolták az utcaszabályozást az építkezések szabályozásával. A Bizottmány egész tevékenységét az 1853-i újjáalakulástól kezdve áthatja a városban folyó építkezések szépészeti szempontból való figyelembe vétele is. Ennek tulajdonítható, hogy a város főterét elcsúfító Zsótér-ház ügyét annyira szívükön viselték. Ámbár a vár még állott, napjai már akkor meg voltak számlálva. Az uralkodó 1857-ben úgy döntött, hogy át kell adni a városnak és cserébe laktanyákat kell építeni.

18 A várat lebontásra ítélték és helyén teret és utcákat képzeltek el. A Szépítő Bizottmány 1861. március 19-i ülésén tárgyalták a piac és a vár körüli terület felosztását, ahol házhelyeket fognak kiosztani. A tanács ezúttal javaslatot kért a Bizottmánytól. Ekkor úgy foglaltak állást, hogy a Ferenc-téren 6 házhelyet, Kárász- és Klauzál-ház előtti térségben 4 házhelyet, a Schafferné háza előtt (ma Halászcsárda a Roosevelt téren) 4 házhelyet osztanak ki.

19 Ugyanazon évben, június 18-án ismét tárgyalták az ügyet és a vár előtti főtéri telkeket is kiosztásra javasolták.

20 Ennek a rendezési tervnek szerencsére minden részlete nem valósult meg. Amit pedig végrehajtottak, az valóban emelte a város külső képét. Ez a Klauzál és Kárász ház előtti tértömb beépítése volt, amire már fentebb is utaltunk. Elvetették a 16 SZÁL. Szegedi Szépítő Bizottmány jkv. 1853. április 11

T 17 SZÁL. U. o. 1861. február 21. 1. p. 18 SZÁL. A Szegedi Községválasztmány jkv. 453/1858. sz. 19 SZÁL. Szegedi Szépítő Bizottmány jkv. 1861. március 19. 49. sz. 20 U. o. 122 sz. 196