A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Oltvai Ferenc–Vinczi Károlyné: A szegedi Zsótér-ház építése

hozni. Nagyobbítása még fejlettebb viszonyok között volt csak lehetséges, a század hatvanas éveiben, amikor a Habsburg elnyomás alatt ugyan a gazdasági élet fejlődése ha lassú ütemben is, mégis lehetővé tette egyeseknek a gyarapodását. A Zsótér família házának egyik rendeltetése épp a gabona tárolás volt. A kiképzett padlástéren a gabonát szétterítve lehetett tárolni. Ugyanakkor a főtéri házban bérlakásokat alakítottak ki. Földszintjén boltok voltak. A ház megépítése és a toldalék lebontása akkor vált sürgőssé, amikor a város központja mindinkább a vár előtti térre helyeződött. A város vezetőségét a kényszer hajtotta, hogy a főteret elfogadhatóvá tegye. A kereskedelem, a forgalom, a híd körüli feljáróról és környékéről és a Búzapiacról (mai Dugonics tér) áttevődött a vározháza előtti térre. Itt alakult ki a „Nagy-Piac" a XIX. század első évtizedeiben. Bár nagy volt ez a terület, mégsem volt elegendő a teljes árukirakás és felhozatal befogadására. A gabona és sertésfelhozatal befogadására. A gabona és sertésfelhozatal a Búza-piacon, a szénapiac a Ferenc téren, a halpiac a hídfő körül alakult ki. A Nagy Piacon és a környező boltokban a mezőgazdasági és ipari termékeket adták el. A város súlypontjának áthelyezése a főtérre egyben a Zsótér ház mai képének kialakítását is szükségessé tette.

15 II A gazdasági fejlődés a városvezetést a múlt század harmincas éveitől arra kényszerítette, hogy a város fejlesztésével behatóan foglalkozzék. Nem volt már elégséges az a gyakorlat, hogy a városi tanács maga döntsön építkezési ügyekben. Szükséges volt egy szaktestület létrehozása, és ezt pesti mintára, a harmincas évek elején hozták létre. Szépítő Bizottmány alakult, amelynek iratai és jegyzőkönyvei 1837. évtől megmaradtak. Tagjai között a városi tanács és a választott község (Electa Communitas) egy-két tagját, szakembereket, mérnököket, és néhány az ügyekhez jobban értő polgárt találunk. A szervet a városi tanács javaslattevő és tanácsadó jogkörrel ruházta fel. Szerepe 1849-ig jórészt az utcavonal meghatározása volt. Az egyes építkezők részére az építési engedélyt a tanács adta ki, ezt megelőzően a Szépítő Bizottmánynak lehetőleg helyszíni szemle alapján kellett meggyőződni az útvonal betartásáról. Rendszerint helyszínrajzot készítettek a kiküldöttek. Az épület alaprajzi elrendezésével, külső megjelenésével, az építőanyag vizsgálatával nem foglalkoztak a Szegedi Szépítő Bizottmány tagjai. Ezeket senki sem vizsgálta. A Bizottmány 1849. után már nem működött. A forradalom és a szabadságharc bukása után az abszolút rendszer bevezetésével megszüntették a város önkormányzatát. A tanács tagjait és felügyeletét ellátó korábbi szervezet, a Választott Községet, Községválasztmánynak nevezték és tagjait választás helyett kijelölés útján küldte ki a megyét is irányító Csongrád Megyei Hatóság. A tanács csak évek múlva újíthatta fel az egyes igazgatási ágak segítésére életrehívott szerveket, mint amilyen a Szépítő Bizottmány is volt. 1853-ban ült ismét össze a Szépítő Bizottmány. Céljuk, amint az első ülésről felvett jegyzőkönyvből kitűnik : „...Krebsz Mihály elnök, e Bizottmány eleibe terjeszté: Miszerint ezen ősi, annyi századokon által fenn állott város díszére nézve, a többi e szempontban előrehaladott városokhoz képest igen hátra van maradva...a Szépítő Bizottmány a város díszének előmozdítása tárgy ábani teendői folytatására e választmány rendelte vén ki. ...akár a közelekedés nehézségét, akár az utcák rendetlen vonalait akár az eddig bizonyos szabályokhoz szorított és semmi állandó ellenörködés alá helyezett, ki15 A városközpont áthelyezéséről, lásd: Bálint Sándor i. m. 102. 13* 195