A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Dömötör János: Tornyai Baján

tágabb és szűkebb környezetéhez. Tágabb világából elsősorban a Duna Baja alá benyúló ága, a Sugovica ragadta meg alkotói fantáziáját. Részben munkássága régi arcához kapcsolódva szélesebb teret átfogó nagyobb méretű művekben 1928-ban (Szivárvány a Sugovica fölött, Sugovicai részlet szivárvánnyal) részben pedig a folyópart bensó'séges részleteinek intim szépségeiben. (Tájkép tanulmány, Tájkép, Napsütés.) A szűkebb környezet a petői szőlőket jelenti. Ezeknek a képeknek egy részén a Szász Géza villát ismerjük fel távolabbról, (Színvázlat, Borús táj, Tájkép tanulmány, Falu vége, Kertrészlet I, Virágot szedő nő, Tájkép fa alatti alakokkal, Kis tájkép, Tájkép házzal és boglyával). Megismerkedünk azonban közelebbről is a villával, a kert bokrai közé bújtan. (Színvázlat I, II, Kertrészlet II.) Nagyon szívesen festi meg a villa gazdasági udvarát is, legtöbbször későbbi felesége piros ruhás alakjával. (Udvarrészlet piros ruhás nővel, Nő az udvarban, Napsugár, Udvarrészlet, Tájkép piros alakkal). Ugyanehhez az udvarhoz kapcsolódnak, annak más perspektíváját adják az Eresz alatt és a Fehér ló с művek is. A Parti u. 12. szám alatti lakás napsugaras belseje nyújt élményt számunkra, a Szobában és a Pojáca с műveken. A bajai korszak termésében két tematikailag különös művel is találkozunk. Az egyiknél (Pojáca) a téma önmagában nem szokatlan, hiszen interieurt azelőtt is festett Tornyai, a választott motívum azonban egészen egyedül álló: Női hálószoba öltöző tükrének tükör és polc részlete, rajta baba és piros mellényes zöld sapkás bohóc. Itteni tartózkodása alatt egy valóban szokatlan groteszk témához is nyúlt. Füzek alatt с kisméretű festményén sötétzöld lombú fűzfák árnyékában guggoló dolgát végző férfi figurát festett meg, a meglesés humorával.

48 Az említett három fő téma — Sugovica, petői szőlők, Parti utcai ház, — a festői látás és formai megoldás gazdag változatában jelentkezik. Az első, 1928-ban festett nagyméretű Sugovicával kapcsolatos képei még magán viselik festői látásának és megjelenítésének korábbi jellemzőit. Elszakad ugyan már a bitumentől és ebből fakadóan a korábbi mély, tragikusan sötét tónustól, de a széles ecsetkezeléssel nyugtalanul megfestett barna tájban a középen elhelyezett tanya még mindig a magányról, az egyedüllétről beszél. A petői szőlők villa képei borús hangulatuk ellenére is palettája színesedését bizonyítják. A Kert részlet mélyebb barnái és zöldje színesen kavarognak. A kép festőiségét a vastagon, szinte csomóban felrakott piros csíkok tovább fokozzák. Ezt a színes kavargást, csak a baloldali távoli ház nyugalma és az egész tájra ráboruló lent világosabb, fent sötétebb lila ég hozza egyensúlyba. A villa kertjéről festett képek színes kavargása, hol pontosan elkülönített foltokban jelentkezik, hol pedig egymásba csapó, egymást átfedő, összeolvadó egységes felületi hatást nyújt. (Színvázlat I.) Borongós idő bujkáló napsugarának reflexei teszik érdekessé az Eresz alatt címen festett két képet. A drámai Sugovica mellett azonban találkozunk a lírai Sugovicával is, a Tájkép с mű rendkívül finom lilás ege, és határozottabb, de még mindig lágy lilás folyópartja és kellemes zöld fáinak együttesében. Nem az árnyalatok finomsága, hanem ellenkezőleg, a sárga zöldekkel körülvett élénk villanása ad mozgalmasságot a szintén a Duna part által ihletett Napsütésnek. 48 Sajnálatos, hogy a szintén Baján festett Lövőkért Baján c. mű, mely a Tornyai János Múzeum régi leltárkönyvének 254-es tétele alatt szerepel, a II. világháborút követően eltűnt és így a címen kívül egyebet nem tudunk róla. 159