A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Börcsök Vince: Szeged–Alsótanya közigazgatásának és népi jogszemléletének kialakulása

Végezetül van a demokrácia törvénye, amiről az a vélemény, hogy napjaink ember- és tájformáló munkája során fokozatosan alakul ki. Hisszük, hogy az elkövetkező években még inkább töretlenül az egész társadalom teljes megbecsülését és elismerését kiérdemli. Sajnos a pusztán, később a tanyavilágban kialakult jogszokások és a városban kialakított törvények nem mindig egyeztek meg, és ezek az összeütközések rontották a törvények tekintélyét. Jogalkotásunknak kodifikálni kellett volna a nép körében kialakult élő jogszokásokat, hogy törvényeink kialakításakor azt figyelembe vegyék.

2

^ A jog felépítmény, mindig a társadalom uralkodó osztályának érdekeit védte. Nem véletlen, hogy a Horthy-korszakban kialakult hivatalos jogrend, joggyakorlat messze figyelmenkívül hagyta a dolgozó nép lélekszámban jelentős tömegeit, a parasztságot. Az alsótanyai nép nem szívesen vette igénybe a törvényt egymás közötti vitás ügyeinek elintézésében. A tanúskodást nem szerették, s ha mégis sor került rá, az igazságot mondták. A tanú a felektől nem kapott és nem is várt semmiféle díjazást. A bíróság által kiszabott napidíjat és útiköltséget sem volt szokás igénybevenni. A bíró 1948-ig gyakran megeskette a tanút. A jobbkéz nagyujját és a mutatóujját kellett a feszületre tenni, és úgy mondatták az eskü szövegét. Az volt a hiedelem, hogy aki hamisan esküszik, az megvakul. Ha súlyosabb eset történt, legtöbbször a hatóságok léptek föl. Életük fő szabályozója döntően a jogszokások tömege, amelyek lassan alakultak ki, de erősebben hatnak, mint a törvények. A mezőrendőri törvény pl. nem tartja büntetendőnek, ha valaki más gyümölcsfájáról, szőlőjéből vagy dinnyeföldjén éhségének csillapítására fogyaszt, ha nem visz el belőle. Tanyai népünk a legmesszebbmenőkig elítéli és a maga módján üldözi, lopásnak minősíti. „Kérjön, ha annyira mögóhajtil" — mondják. Az efféle tolvajt elkergetik, elverik, rásütik a puskát, és egyáltalán nem várják be, hogy tisztázódjék, vajon csak fogyasztani akart, vagy vinni is szándékozott. Önmaguk megnyugtatására, a helyi jogszokásokat tiszteletben tartók kísértéseinek csökkentésére felgereblyézik a szőlőhártyákat

so

, s valahányszor a család valamelyik tagja megszemléli a várható termést, saját gereblyéjét húzza maga után, amelyiknek a nyomát megismerik. A tolvajok elriasztására — különösen ott, ahol az asszonynép nem vállalja a személyes küzdelmet, láz

sl — kerül. Dinnyeföldön — ugyancsak a megelőzés érdekében — napraforgóból bokros részt ültetnek, vagy nádból kunyhót csinálnak. Alkalmasint a családfő vagy a család valamelyik tagja kint alszik. Gyakran kutyát kötnek ki éjszakára. Ha nagyon ugat, fölriasztja a családot, és a vélt vagy tényleges éjszakai hívatlan vendég elriasztására indulnak. Ha a tanyától távolabb eső szőlőben csőszt fogadtak, régebben szőlőhögy

32 elnevezésű területen, a csősz a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartotta a család tulajdonjogát. Csak abból a gyümölcsből evett, amit felajánlottak neki, és a többihez nem nyúlt. A századforduló után általános volt Alsótanyán a nagycsalád. Gyakran a népes család ellen védték az érő gyümölcsöt, felgereblyézéssel, kapuk bedrótozásával. A csősz a családtagokat is távoltartotta a gyümölcstől, szőlőtől, csak a családfő kifejezett utasítására engedte meg a fogyasztást.

33 29 Papp László: Kiskunhalas népi jogélete. Budapest, 1941. 3—11. 30 Két sor közötti föld neve. 31 A láz keresztalakú lécekre aggatott rossz ruhából kialakított emberalak. Olykor a ruhát szalmával tömik ki, így még megtévesztőbb. Sötétségben embernek, őrnek, csősznek nézhető. 32 Bálint Sándor: i. m. 587—588. 33 Barcsok Vince: A szegedi szőlőkultúra világából. Budapest, 1963. Kézirat. Néprajzi Múzeum P227. 135