A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Tésikné K. Márta: A Dél-Alföld férfi fehérruhái

A DÉL-ALFÖLD FÉRFI FEHÉRRUHÁI A népi öltözködéssel foglalkozó szakirodalmunk minden esetben tárgyalja a férfi ruházat alapját, az inget és a gatyát. Adatait a levéltárakból, korabeli metszetekről

1 és a hagyomány gyűjtéséből meríti, tárgyi bemutatást azonban alig ismerünk. A következőkben ezt a hiányosságot szeretnénk pótolni a Dél-Alföld vonatkozásában, amikor a szegedi és hódmezővásárhelyi múzeumokban őrzött férfi viseletből a hosszú derekú inget és a lábravalót mutatjuk be. A népi ruházkodás ezen darabjait a férfiak is, akár a nők az inget és pendelyt, eredetileg felsőruhának

2

, majd fehérneműként használták. „Viseletük az utóbbi időkig a legegyszerűbb volt; a férfiak nyáron bő, bokáig érő gatyában, rövid, mellig érő derekú bornyúszájú mgben jártak, melyet dolog közben fel szoktak gyűrni;..." írja Török Károly 1867-ben az alföldi parasztok öltözetéről. A fehérruhát a férfiak köznap és ünnepnap egyaránt viselték, sőt, a fíatalabbja télen-nyáron gatyában járt, nadrágot csak az öregebbje hordott.

3 A XIX. sz. elején még általános viselet volt a rövid derekú ing és az aránylag szűk gatya, a század közepe táján ezeket lassan felváltotta a hosszú derekú ing és a bőgatya. A gyári anyagok: a gyolcs és pamutvászon elterjedésével a ruha formája is megváltozott, bővebb, lobogósabb, redőzöttebb lett. Ekkor még, a leírások szerint is, a falusi ember öltözetében a fehér szín, a vászon színe az uralkodó. Később a kékposztó elterjedése mellett is sokáig megmaradt a fehérruha mint nyári öltözet és hétköznapi munkaruha.

4 A parasztság rétegeződésével a szegényebb falusi és tanyai férfiak még az első világháború idején is viselték. Főleg a fiatalság, akik nyáron még a táncba is fehérben jártak.

5 A szakirodalomban számontartott hosszú derekú férfimg típusokat,

6 a bemutatásra kerülő négy darab vásárhelyi, apátfalvi és kiskunfélegyházi gyűjtésű ing képviseli. Ezek a darabok a női ingvállakhoz hasonlóan első pillantásra igen egyszerűeknek

7 és egyformáknak látszanak. Csak beható vizsgálat során tapasztaljuk, hogy különféle módon mennyire kiaknázták az anyagban (fehér vászonban) rejlő lehetőségeket. A fő hangsúly a vászon redőzésén, fény-árnyék hatásán és a ruhadarab 1 Pl. Kresz Mária: Magyar Parasztviselet 1820—1867 с könyvében közzétett bőséges forrás és metszet anyag vidékünkre vonatkozó része. 2 Magyarország Képekben (1867): Török Károly: Magyar alföldi népszokások. V. Általános ösmertetés. 296 1. 3 Vö. Zoltai Lajos: A debreceni viselet a XVI—

XVIII században Ethn. 1938. 86 1. 4 Vö. Gyc'rffy István: A nagykun viselet a XVIII században Ethn. 1937. 125 1. 8 Tápéi és apátfalvi adatközlőim szerint a csizmát és lajbit csak a módosabbak viselték. 6 Orosháza Néprajza: Fél Edit : Népviselet 447. 1. és Magyarország Néprajza I. 345. 1. 7 Lásd a Török Károly-tól idézett részt. 109