A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)
Tésikné K. Márta: A Dél-Alföld férfi fehérruhái
egyes részeinek díszítésén van. Mindezt a korabeli leírás így összegezi: „ez az öltözet valóban festőinek mondható". 8 Az inget és gatyát az asszonyok szabták varrták akár gyári anyagból, akár a magukszőttéből. Szabásuk egyazon elv alapján történt. Ezt igazolja az itt közölt 55. 67.1. leltárszámú ing szabásrajza (1. a. ábra). Azonnal szembetűnik, hogy milyen ügyesen használták fel a vászon teljes szélességét. Anyagkiesés szinte nincs is, mert az apró darabok szabásánál fennmaradó vászon, egy következő' ing apró daradjait adja ki. Méreteik ezért ilyen ingadozók az általunk vizsgált ingeken is. Az eleje a hátával vállnál mindig egybeszabott. A vállak mentén kettőbe hajtott vászonból a vállszélességen felül maradó részt mind kivágták a nyak számára. A vállfoltok ráborítása után a nyakkivágástól a vállak felé még kb. 3 cm hosszan bevágták az anyagot. A bevágás mentén háromszög alakú dupla vászondarabkát csúsztattak a derék és a vállfolt közé, a vállfolt szélét minden esetben két sor díszítő tűzőöltéssel varrták le. A nyak Táncolásával a háromszög-betoldást is beráncolták, melyet a gallér rávarrásával rögzítettek. így elkerülték az egyenes vállak és a kerek nyak találkozásának húzódását. Ez a háromszög-betoldás minden darabunkon szerepel. Adatközlőim többsége nem ismer erre külön kifejezést, egy részük a hónalj-betoldáshoz hasonlóan ezt is páhának nevezi. Az eleje közepét derékig függőlegesen, a derék mentén vízszintesen felvágták, hogy a mellrész lerakását és a derék beráncolását szabadon elvégezhessék. Összedolgozásuk elfedése szintén díszítésre adott lehetőséget: mely keskenyebb vagy szélesebb, sima vagy díszített pánttal történt. Amíg a derék bősége a szabás folytán általában a vászonszélesség kétszerese, addig az ujjak bősége egy vagy fél vászonszélesség. Az ujjakat a váll felett mindig ráncbaszedve erősítették a derék és a vállfolt közé, itt esetenként díszítést is alkalmaztak. Végeit csak a „bőujjú" kézelősujjú mgeken szedték ráncba és fogták kézelőbe, míg a bornyúszájú 9 lobogós ujjú ingeket szabadon hagyták. A hónalj alatt levő páha, mely kisebb vagy nagyobb négyzet alakú vászondarab és a karöltő bővítésére szolgál, elmaradhatatlan. Férfiingeken szembetűnő a szűk karöltő és a nagyon bő ujjak ellentéte. A közölt képeken igen jól látható, hogyan módosul ez a jellegzetesség a lobogós ujjú (I. t. 1—2.), és hogyan a kézelős ujjú ingeknél (4—5. ábra). A leírt sémán belül szinte korlátlan lehetőség nyílik az ingek díszítésére. Különböző alakú gallérokkal („kerek, sarkos"), kézelőkkel találkozunk. A leghangsúlyosabb rész az ing eleje. A mellrész általában „lerakott", ezek sűrűségéből, szélességéből, irányából is sok variációs lehetőség adódik, melyet az egyes daraboknál külön tárgyalunk. A vállfolt nagysága is különböző, a karöltőig érőtől a derékig erőig, a sima szélűtől a zeg-zugosig (I. t. 3.). A gombok anyaga, formája, a gombolás sűrűsége is változó. Maga a kivitelezés is változatos, és bizonyos fokig díszítő erejű. A varráshoz használt fonalat az öltés nagyságát mindig a vászon minőségéhez szabják A vékonyabb fonalaknál az öltések is megkisebbednek, szinte belevesznek az anyag szövésébe. A szélek díszítő varrása a tűzőöltés, melyek a szál meghúzásával mint gyógyszernek sorakoznak. Az ép széleket belülről éppen csak össze fogják, vagy keskenyen egymásra csúsztatják. A vágott széleket ráhajtott varrással rögzítik. Szegeseik keskenyek és bújtatott öltéssel készülnek. A továbbiakban tárgyanként, az egységes formától való eltéréseken kívül a gyűjtés helyét és a méreteket ismertetjük. 1. 50.166.1. ltsz. Hódmezővásárhely (I. t. 1.). Lobogós ujjú derekas ing, galléros. Sárgás színű olcsó pamutvászonból készült. Vállfoltja aránylag kicsi, sarkai elöl8 Kresz Mária közlése i. m.-ben. 9 Lásd a dolgozat elején Török Károly-tól idézett részt. 110