A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Báldy Flóra: Szedettes bunyevácz szőttesek

Ismerte az odaszármazásnak eredetét is. A szlavóniai Szlatinától 20 km-re fekvő Váskárol került át hozzájuk a divatja. Valószínűleg nem volt olyan szűk ujjú az ing, mint a Baja környéki, mert tarka virágos kasmír kis inget is hordtak alatta. Az áttetsző anyag alatt a színes foltokat szépnek találták. Ehhez a szövésükhöz használt selymes, vékony fonalukat ők tiriptikának nevezték és a sellyei Willer-cégnél, vagy Pécsett szerezték be. A sóti elnevezést nem ismerik. — Náluk is ünnepi viseletként szerepelt a csuncsánás ing; fehér háziszőttes szoknyát hordtak hozzá, egyszélű köténnyel, pregatyával. Több megbízható adatközlőm állítja, amit én is valószínűnek tartok, hogy Bács-Kiskun megyénk déli határán túli terület bunyevácainál is, az itteniekkel egy időben szőtték és ugyanúgy használták is a csancsánás szőtteseket. Azokon a magyarországi területeken, ahol a hajdani bunyevác települések már teljesen beleolvadtak a magyarságba, így Szeged, Kalocsa, Budapest környékén, ez irányú kutatásaim eredménytelenek voltak, a hagyományok már eltűntek. * Országhatárainkon kívül is megpróbáltam tájékozódni a csancsánás, finom szőttesekhez hasonló népi munkák elterjedéséről. Egy tulajdonomat képező délvidéki szerb peskiren megtaláltam ezt a szedettes technikát. A fátyolszerű, finom fehér alapba ennél piros fonállal történt a díszítő szövés. 1954-ben alkalmam volt a budapesti bolgár népművészeti kiállítás gazdag anyagát tanulmányozni. Megállapíthattam, hogy az általuk is peskirnek ismert dísztörölközőik nagy része szedettes technikával készült. Sima és erősen sodrott fonalaik vastagabb szálúak voltak, mint az itteni csancsánás szőttesek. A kisebb számú tiszta fehér peskireken kívül nagyobb számban szerepeltek a színves, szedettes szőttesek. — Díszítményeik elhelyezésében, alkalmazásában sok rokon vonás található a bunyevác szőttesekkel. Északi szomszédainknál is találkozhatunk ilyen fátyolszerű, szép szőttesekkel. Az 1957-ben Pozsonyban megjelent SLOVENSKY L'UDOVY TEXTIL szerint a Poprád melletti Zdiar és még egy-, két Magas Tátra alatti községben az asszonyok „rajntuchu" elnevezéssel, a csancsánáshoz azonos technikával, tiszta fehér fátyolszerű szőtteseket készítettek ünnepi öltözeteikhez. 1954-ben a Poznanban kiadott EDYTA STAREK: STRÓJ SPISKI с néprajzi füzet „rantuchy', ,,fartuchy"névQn szintén ilyen fátyolszerű, szedettes technikával szőtt viseletdarabokról számol be. * A hímzés és a szövés között álló szedettes technikát hazánkban és hazánkon kívül is sokfelé alkalmazzák a népi szövők, de a fonalak minősége, finomsága, színezése eltér az itt ismertetett tiszta fehér színben, fátyolszerű, áttetsző finomsággal készített munkáktól. A nagy türelmet, hozzáértést, ízlést követelő népművészeti alkotások, — bármelyik nép asszonyai is készítették ezeket a csodálatosan szép és finom szőtteseket, — kiemelkedő népművészeti értékeket jelentenek, és feljegyzésre, megörökítésre érdemesek. Báldy Bellosics Flóra 108