A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Gallé László: A Tisza menti kövesgátak zuzmócönózisai

A már ismertetett vizsgálati módszerek alkalmazásával és az említett mikroklimatikus tényezők figyelembevételével — helyzeténél fogva — alaposabban megvizsgáltam a gát cönológiai viszonyait. Az itt végzett vizsgálatok és eredmények tipikusak más alföldi kőburkolásit védőgátakra is. Csongrád városa az északi szélesség 20°—20°30' és a keleti hosszúság 46°30'— 47°-a között terül el. A Tisza parti vízmérce Adria feletti 0 pontjának magassága 76,85 m. A cement- és részben téglaburkolású árvízvédelmi védőfal a város északi, a Tiszára néző partján N. és N.E. expozícióban 4116 m (4,1 km) hosszúságban a 241,4 és 245,5 folyókilométer közötti szakaszon húzódik. (Vö. Abb. 1. ábra.) A védőfallal ellátott töltés koronamagassága 87,6 m az Adria szintje felett, 10,8 m a vízmérce ,,0" pontja felett és a felszín alakulásához alkalmazkodva 2,40— 6,20 m között váltakozik a talajszint felett. A kőburkolat dőlése 45° (=1:1) észak, illetőleg északkelet felé; a medertől való távolsága 100—120 m között váltakozik, a védőfalon tehát — a Tisza menti többi kövesgátakhoz hasonlóan — a folyó közvetlen hatása érvényesül. A védőgát cementburkolata beocsini cementből készült, a téglák nagy méretű, 30X 14x7cm nagyságú, sárgára égetett falazótéglák. A védőfal hozzávetőlegesen 85 éves, építését az 1880-as évek közepén végezték, a munkálatok több éven át folytak. Cönológiai felvételeimet a védőgát város melletti részének északi expozíciójú cementburkolatán, illetőleg a város alatti részén, az ún. „Tabány'" melletti északkeleti fekvésű, téglaburkolású szakaszán készítettem. Részletfelvételeket több éven keresztül az egész védőfalon végeztem. A kb. 245-ös folyókilométernek megfelelő, téglaburkolatú szakasz, amely a meder szélétől kb. 100 méternyire húzódik N. N. E. expozíciójú s itt, a többi szakaszokhoz mérten kissé meredekebb, 41 -os dőlésű. Erős napsütés a szakaszt kitettségénél fogva nem éri, az erős felmelegedést ezenkívül a part mellé 3 sorban ültetett fűzfa és 8 sorban, körülbelül 60 m szélességben ültetett nyárfaliget befolyásolja, amely a gáthoz olyan közel van, hogy azt időnként árnyékolja. A gát ezen a szakaszon hármas tagolású. Alsó és felső egyharmadában, peremtéglából készült, hullámtörő szegély húzódik végig rajta. Az alsó szintet, röviddel a téglaburkolás után, cementhabarccsal fedték. Ez a felület a rátelepült zuzmótársulás színtónusa következtében sötét, a felső, csupasz felületű téglákkal fedett rész sárgásszürke tónusú. Az alsó sötétebb színű cementfelületen Verruearietum nigrescentis, a középső, inkább sárga tónusú szinten Caloplacetum murorum, a legfelső, inkább szürkés tónusú szinten Lecanoretum albomarginatae társulások megtelepülését állapítottam meg. Virágos növények az alsó, egybefüggően cementhabarccsal burkolt felületen nincsenek, csak a cementréteg repedéseiben települnek meg szálanként a ruderális flóra tagjai, egyes fűfélék, pl. Arena fatua, Honieum murinum; Aristoloehia clematitis, Convolvulus arvensis, Cichorium intybus, Daucus carota, Ech'mops vulgaris, s legalul Rubus caesius. A gátra tehát az ártéri vegetáció egyes tagjai is felhatolnak. A felső két szakaszon a téglák közötti menetekbe talajrészecskék tapadtak. A „fugák" erősen füvesek, főleg Arena fatua és Hordeum murinum nő rajtuk s csak elvétve akad 1—2 szál a már felsorolt kétszikű növényekből. A mohok közül elsősorban Bryum argenteumot figyeltem meg s tavaszidőben, a nyirkosabb felületeken itt-ott kevés Funaria hygrometrica-t is láttam. A keményburkolatot a tűző déli nap felülről éri. A reggeli, kb. 10—11 óráig a délelőtti és a későbbi, délutáni órákban árnyékolt. (Vö. 2. sz. ábra.) 1958. július 27-én, egész napon át derűs, nagyon ritkán egy-egy gomolyfelho által felhőzött égbolt mellett párolgásmérőket helyeztem el a téglaburkolat árnyalt 268