A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Gallé László: A Tisza menti kövesgátak zuzmócönózisai

és napsütötte szakaszán. Mindkét szakaszon, egymástól 1—1 m távolságban elhelyezett párolgásmérők adataiból középértéket számítottam és ezeket az adatokat vettem fel az alábbi táblázatba. A méréseket reggel 8 órától esti 20 óráig végeztem. A leolvasások óránként történtek. Napi párolgásmenet és a hőmérséklet változása 1958. VIII. 27-én a csongrádi gát keményburkolású védőfalán Párologtatás Hőmérséklet Párologtatás Hőmérséklet cm'-ben C°-ban cm'-ben C°-ban A levegő hőA mérések időmérséklete árpontja órákban nyékban C°-ban napsütötte téglafelületen árnyékolt tég afelületen nyékban C°-ban 8—9 0,6 21 0,1 19 25 9—10 2,2 24 0,5 20 26,3 10—11 4,0 26 2,0 21 26,8 11—12 4,7 28 2,8 21 27,1 12—13 6,0 29 4,4 22 27,5 13—14 7,5 31 6,0 22 28,2 14—15 9,6 31 7,8 22 28,2 15—16 10,8 31 9,0 22 28,1 16—17 11,6 31 10,1 22 27,8 17—18 12,5 30 11,0 21 27,4 18—19 13,3 29 11,7 20 26,2 19—20 14,5 27 12,3 19 24,3 A méréseknek négyzetméterekre átszámított adataiból megállapítható, hogy 1 m

2-nyi felületről, 12 óra alatt, nyári meleg napon, derült égbolt mellett a nem árnyékolt felületekről 386,9 cm

3

, az árnyékolt vagy időszakosan árnyékolt felületekről, ugyanennyi idő alatt csak 325,9 cm

3 az elpárolgás mértéke. A napsütötte téglafelületek tehát, azonos idő alatt kereken 16%-kal többet párologtatnak, mint az időszakosan árnyékolt felületek. A csapadékszegény Alföldön, az esőtlen, száraz nyári hónapokban a vízveszteség oly nagymértékű, hogy azt csak a szárazságot legjobban tűrő fajokból álló cönózisok képesek elviselni. A megvilágítás adatai a csongrádi gáton (A maximális megvilágítás értéke luxokban ( = lx) déli 13 és 14 óra között. a legnagyobb felmelegedés és legerősebb elpárolgás idején) Ráeső Fényben Visszavert fényben Ráeső Fényben fehér lapról a téglafelületről 20 cm távolságról i a napsütötte téglafelületen 6000 lx az árnyékolt téglafelületen 1000 lx 2000 lx 350 lx 550 lx 120 lx 1 i A fénytényező vizsgálata azt mutatja, hogy a napsütötte felületeken, a déli órákban 6000 lux-nyi a felületre eső fénymennyiség, ugyanebben az időpontban az időszakos árnyékolt felületeken csak ennek az egyhatoda, tehát kerekítve 1000 lux. Más aljzatokon, így pl. fatörzseken, sziklafelületeken, erdők talaján végzett összehasonlító vizsgálataim azt mutatják, hogy erősen árnyékolt felületeken 80—100 lux 269