A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Csalog József: A legújabb kökénydombi fonatlenyomat tanulságai

A spiráltechnika nyoma az őskornak csaknem valamennyi korszakában ki­mutatható, a természeti népeknél pedig világszerte 4 ma is ismeretes. Módosult formáját bronzkori urnákról ismerem, amelyeknél összefüggő, aránylag vékony agyaghurkák helyett nagyobb, de kb. egyformára szakított agyagdarabokat tapasz­tottak egymás mellé és dolgoztak össze ütögetéssel. Az ilyen készítmények az egy­kori összetapasztás helyén, nagyjából spirálvonal mentén szoktak széttörni, 3—4 ujjnyi széles darabokra. Abb. 4. kép. Edénytöredék Szentes-Ilonapartról Gefässbruchstück aus Szentes-Ilonapart Nem kétséges, hogy a spiráltechnika feltalálása nem az agyagművesség vív­mánya, hanem praekeramikus idők öröksége. Eredete a gyékényből kötött edényekre vezethető vissza, amelyek ugyancsak világszerte elterjedtek, ismeretesek ma is, és nagyobb szerepet játszanak olyan helyeken, ahol sok gyékényféle terem. Nem kételkedhetünk abban, hogy a keramika előtti időkben több helyen ilyenekben tartották még a folyadékféléket is, mint ahogyan a kafferek a tej tárolására néhány évtizeddel ezelőtt még gyékényből, szakajtószerüen kötött edényeket használtak. 5 A szorosan kötött gyékényedény rostjai ugyanis nedvesen annyira megduzzadnak, hogy az edény vízállóvá válik. A keramika mellett háttérbe szorult, de a mai napig ki nem veszett gyékény­edények az agyagműveseknek érthető módon újból és újból mintául szolgáltak. Az is érthető, hogy nemcsak szerkezetük, felépítésmódjuk volt hatással az agyag­művességre, hanem alakjuk és jellegzetes felületük is. 4 Afrikából, Újguineából, Amerikából és Európából számos példáját ismerjük. 8 A Magyar Néprajzi Múzeumban őrzött kaffer gyékényedényeket marhatrágyával bekenve tömítették. 21

Next

/
Thumbnails
Contents