A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Csalog József: A legújabb kökénydombi fonatlenyomat tanulságai

Az I. t. a—

g. képen néhány mai ,,kupinkat" állítok olyan Körös-edények és cserepek mellé, amelyek ugyanazon a vidéken terjedtek el, ahol a körömcsipkedéses újkőkori keramika magyarországi törzsterülete volt. Ha összehasonlítjuk egymással ezeket az edényeket, feltétlenül észre kell vennünk, hogy a keramika stílusára ebben az esetben a gyékényből kötött edényfélék megszokottá vált formajellegzetességei hatottak. Körömcsipkedés és körömbenyomkodás formájában díszítés lett a gyékényhurkák összevarrására használt szálakból, az edény falához simulva megmaradtak a fülek, de megtaláljuk még a kupujkák fedelén alkalmazott jellegzetes, ,,koronának'" nevezett füleket is.

5a A kötött gyékényedények felületét csak sorokba rendezve, de egyébként egyenletesen elosztásban borítják a gyékényhurkák összevarrásához használt szálak. Ezt az összhatást érték el a keramikán a rücskös, vagy csurgatott felülettel is. Abb. 5. kép. Kéregedény mintájára készült kökénydombi cserépedény részlete Tongefäss in Form eines Rindengefässes aus Kökénydomb A körömcsipkedéses keramika elterjedését kutatva Banner János közel négy évtizeddel ezelőtt kimutatta, hogy az az Odera és a Rajna közötti térségben újkőkori, bronzkori, koravaskori, római, langobard és szláv környezetben egyaránt előfordul.

6 Megfigyelésével nem bizonyította, hogy ezen a területen a különböző 5a

. Korek J., Arch. Ért. L XXXV. (1958). XXXVI. t. 1. 6 Banner J., Arch. Ért. XLIII. (1929) 25—28, és uo. a 13. kép. 22