A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Csalog József: A legújabb kökénydombi fonatlenyomat tanulságai

a szőttes hosszában cm-kint 6 fonál számolható meg; anyaguk pedig, az alakjuk után ítélve, len volt. — Lelt. száma: 64.1.1. A kökénydombi cserépedény oldalait tehát spirálmenetben felrakott agyaghurkákból építették fel. Ugyanez tapasztalható az említett Körös-darabon is. Az alátét mindkét esetben azt a célt szolgálta, hogy azon nyomkodják megfelelő alakúra a fenéknek szánt agyagdarabot; megakadályozzák ezzel, hogy az edény feneke Abb. 3. kép. A kökénydombi gyékényfonat mintája Muster des Geflechtabdruckes aus Kökénydomb hozzátapadjon a munkahelyhez. Ezzel elérték azt is, hogy a munkadarabot időnkint az alátéttel együtt el lehessen fordítani és így az oldalfal aránytalan dőlésszögét is ki lehessen idejében javítani. Megfigyelhető volt, hogy a spiráltechnika és az ütögetéses eljárás szervesen kiegészítik egymást; ez pedig arra enged következtetni, hogy a természeti népek körében gyűjtő etnográfusok a két munkamozzanatot külön-külön figyelték meg, és ezért írtak ugyanazon a területen tapasztalt kétféle edénykészítési eljárásról.

3 A 2. képen megismétlem azt a közismert fényképet, amely agyaghurkákból spiráltechnikával edényt készítő északamerikai indiánt ábrázol. A fénykép érdekessége az, hogy a készülő agyagedény ezen is ócska fonatdarabon áll. amit kézikoronghoz hasonlóan időnkint meg lehetett forgatni, s hogy a mesterkedő indián mellett látható edényben olyan szerszámfélék láthatók, amelyek a munka második menetében az agyaghurkáknak ütögetéssel való összedolgozására használhatók. A képpel kapcsolatban eddig sem a gyékényfonatról, sem a többi szerszámról nem emlékeztek meg, mert ismételten csak a spiráltechnika lényegét igyekeztek ismertetni. 3 Bodrogi T., Népr. Ért. 36. (1954). 92. 20