A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Csalog József: A legújabb kökénydombi fonatlenyomat tanulságai

súlyosabb, gömbölyded tárggyal megtámasztotta az egymáshoz tapasztott agyaghurkákat és kívülről lapos fadarabbal, esetleg marhabordával egyenletes vastagságú, tömör fallá veregette azokat. Töredékünk oldalán az ütögetés okozta síkok helyenkint felismerhetők; sokkal jobban meglátszanak azonban egy másik fenéktöredéken, amely 1927-ben, Csallány Gábor Szentes-Boldizsár-tanyai ásatása során, Körös-lakótelepről került felszínre. Ez utóbbi cseréptöredék alján nem gyékényfonat, hanem vászondarab lenyomata látható kisebb foltokban, azoknak a mélyeAbb. 2. kép. Gyékényfonaton edénytkészítő indián. — Töpfer auf einer Matte arbeitend, Nord-Amerika déseknek az alján, amiket az edénynek agyagpéppel történt utólagos áttörlése alkalmával nem sikerült eltüntetni. A mélyedésekben megmaradt vászonlenyomat ebben az esetben azt is elárulja, hogy a földre terített rongydarab alá helyenkint földmorzsák kerültek, s hogy ezek nyomták be itt-ott mélyebben a vászon szálait az anyagba. A spiráltechnika nyoma a Boldizsár-tanyán talált cserében is jól felismerhető; az oldalfal simára és tömörré veregetéséhez használt lapos botfélének azonban ezek még az 1,8 cm-es szélessége is megállapítható. A vászon fonalai 0,06 cm vastagon ; 19