A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Köpösdi Vera: A makói Lenin TSz üzemi- és munkaszervezete

tételeinek megteremtésére. így pl. a két brigád létszáma azonos volt, (130—140). mindkettőnek 2 brigádvezetője volt, a munkacsapatok száma is azonos volt a brigádon belül, stb. Egyenlő feladatok elvégzésére tehát egyenlő erők álltak rendelkezésre. Ilyen jellegű munkaszervezettel ért el kitűnő eredményeket a makói Úttörő Tsz hosszú időn keresztül 4 brigád viszonylatában, a Lenin Tsz-né! azonban ez a munkaszervezési mód nem volt eredményes. Helytelen, egymás kárának örülő, egészségtelen versengés alakult ki a két brigád tagjai és vezetői között, amely egyre inkább fokozódott, s a tagok ideges hangulata, állandó felhangoltsága ilymódon veszélyeztette a tsz egységét. Személyi ellentétek is mélyítették a meglevő nehézségeket, úgyhogy a munkaszervezés ilyen módját a l.enin Tsz-ben ezután soha sem alkalmazták. Kiszomboron egy brigád volt, s ez sikeresen birkózott meg az adott évi rendkívüli nehézségekkel, ugyanis a felfejlesztés révén nagyon sok különböző helyen levő kis parcellát is meg kellelt művelniök, amely rendkívül megosztotta a munkaerőt, azonban a parcellákat is egy-egy munkacsapat közös munkával művelte meg. 1961—64-ig—kisebb változtatások mellett — a növénytermelés szervezeti és munkaszervezeti felépítése tulajdonképpen azonos volt. Ekkorra alakult ki az az irányítási és munkaszervezési rendszer, amelyet ezután mindvégig alkalmaztak. I96I-ben Makón a két brigádra alapozott munkaszervezési módot felszámolták, egy nagy, központilag irányított brigádot hoztak létre itt is. A brigád létszáma kb. 600 fő, Kiszomboron továbbra is 250 fős növénytermesztő brigád volt, s ez évben egy újabb, távolabb levő terület is csatlakozott a Lenin Tsz-hez, Bogárzó. A brigádlétszám itt 50. A brigádok létszáma mint láthatjuk a területi adottságokból következőleg nagyon eltérő, a munkaszervezési elv azonban most is azonos. Területenként (Makó, Kiszombor. Bogárzó) egy-egy nagy vegyes, központilag — a főagronómus által — irányított brigádot hoztak létre. Egy-egy nagy vegyes brigád külön női- és külön férfi-brigádokra tagolódott, s ezeken belül szintén külön a nőknél és külön a férfiaknál munkacsapatokat szerveztek. A munkacsapatok között csak a belterjes kultúrákat osztották fel. Minden táblát annyi részre osztottak, ahány női munkacsapat volt, s ezután sorshúzás alapján döntötték el, hogy melyik munkacsapat hol dolgozik. Területet tehát csak a női munkacsapatnak osztottak és osztanak ki, a férfi munkacsapatoknak nincs terület kiosztva. A férfibrigád a nehezebb munkákban segít a női brigádnak, kiszolgálja azokat a nehezebb munkákat illetően, ezenkívül a nagyobb fizikai erőt igénylő kapálást, aratást és betakarítást végzik. Nők ilyen munkákat viszont általában nem végeznek. Természetesen ha a férfi munkaerőt nehezebb munkán nem tudják foglalkoztatni, akkor ezek is a női munkacsapatok mellett a soronlevő munkákat végzik. A munkacsapatok gyakran kisegítik egymást, addig nem mennek át másik táblába, míg egy adott helyen a munkák nincsenek befejezve. Ilyenkor a kisegítő munkacsapat a földterület ellenkező végén áll be a területbe. Általában mindegyik brigád a maga területén végzi a növénytermelési munkákat, de adott esetben egy-egy sürgősen elvégzendő növényápolási vagy betakarítási munka elvégzésére a nagy távolságok ellenére is átviszik, átszállítják az embereket. Pl. előfordult, hogy Rákosról is vittek át embereket Kiszomborra, vagy fordítva. Természetesen az volt a cél mindig, hogy lehetőség szerint minél kevesebbet szállítsák az embereket, hiszen a szállítások növelik az üzemi költségeket, de ha szükséges volt, a termelés sikere érdekében ezt is megtették. Általában Makóról szállították az embereket — a szükségleteknek megfelelően —, ugyanis a hely központi fekvése miatt ez volt a legcélszerűbb-, ezenkívül itt mutatkozott leginkább munkaerőfelesleg. A területenkénti egy brigádrendszer a Lenin Tsz gyakorlatában jól bevált, ezt 188