A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Banner János: Reizner János és a szegedi múzeum

neti-régészeti tanulmány, amilyenekkel csak alig-alig találkozunk a múzeum ásatóinak későbbi írásai közt. Az az időbeli határ, amelyen az ismertetett leletek helyet foglaltak az újkőkortól a magyar középkorig terjednek, de a Szeged története a XVIlí. századig szélesíti ki ezt a horizontot. És ez természetes is annál az embernél, aki a régészetet és a történelmet ugyanannak a tudománynak tekintette s aszerint is művelte. Legyen elég e tekintetben Hampel Józsefnek abból az ismertetéséből idézni, amelyet a Szeged története megjelenése után írt. „Természetes, hogy a szorgalmas történetbúvár, aki éppoly lelkiismeretes archaeológiai kutató, a Szeged területén előkerült emlékszerű maradványokat sem mellőzte, amelyeknek legnagyobb részét éppen az ő körültekintő gondoskodása mentette meg a tudomány számára." ,,Vajha minden városnak akadna egy derék monográfusa, aki szeretettel minden kulturális mozzanatra kiterjeszti figyelmét.

35 Ásatási eredményeit történelmi dokumentumoknak tekintette, és a leltárban igen gondosan írta le (3. kép). Ezek alapján írta meg a város kiterjedt határának, sőt a hozzá csatlakozó területek történetét is. Nem is lehetett volna — sőt ma sem lehetne — a szomszédos területek leletanyaga nélkül teljes képet rajzolni. A századforduló tájékán még így is nehéz volt. Az újabb leletek tükrében, a mai tudomány állása mellett természetesen nem is tekinthető véglegesnek a történeti kép, de mégis jelentős, mert az első — a Varga Ferenc-féle

36 — kísérlet után nagy lépést tett előre. Soknak ez sem mondható, ha tudjuk, hogy — nem szólva a könyv további fejezeteiben több helyen is jelentkező későbbi emlékekről — a négykötetes, valóban alapvető munka első kötetének mindössze 15 lapja foglalkozik a honfoglalás előtti idők történetével s ennek a felét is a leletek képei töltik meg. Feltűnő, hogy az akkor már ismert honfoglaláskori leletekről alig-alig van szó. Nem kétséges, hogy Reiznernek ez a rövid összefoglalása — mondhatnánk — jóvátétele volt a kongresszus idején letagadhatatlanul elkövetett mulasztásnak, amelyért talán éppen elsősorban ő a felelős. A pótlás azonban — rövidsége ellenére is — sokkal szélesebb körű volt, mint amilyen a Rómer tervezte térképen és a hozzácsatlakozó magyarázatokon lehetett volna. De hol is voltak még abban az időben a most érintett és felhasznált leletek? Hogy a leletanyag — akár a Nemzeti Múzeumból, az irodalomból vagy éppen saját ásatásaiból vette is anyagát — nem mindig jelenti azt a kort, amelyikbe beosztotta, azt a múlt század utolsó évtizedében nem róhatjuk fel hibájául. E hiányosság ellenére is lássuk abban a sorrendben, amely a terület betelepülésének időrendjét is jelenti. Megtelepedett itt az újkőkor

37

, a rézkor,

38 a bronzkor

39 és a korai vaskor

40 embere. Települései voltak itt a szarmatáknak

41

. Hun hagyatékot látott egyes leletekben,

42 ezek azonban más leletekkel együtt az avarok

43 itteni nagy temetőinek az 35 Arch. Ért. 20 (1920) 173—174. 36 L. 26. j. 37 Sövényháza., Teés, Szatymaz, Lebö, Csany, Röszke, Rabé, Oroszlámos. 38 Szillér. (Sövényháza, Törökkanizsa). 39 Zákány, Percsora, Dorozsma, Szeged-Sándor utca. (Röszke, Tömörkény-újmajor, Sövényháza, Szeged-Rókus, Öthalom, Nagyfa, Rabé, Szőreg, Borjas.) 40 Leleteket nem ismer. (Percsora). 41 Tömörkény-újmajor, Szeged-Lőporraktár, Szeged-Röszke. (Csórva, Dóc, Öthalom, Sövényháza, Szőreg, Újszentiván, Horgos.) 42 Sövényháza, Öthalom. 43 Leleteket nem ismer (Majdan, Domaszék, Egyházasker, Horgos, Kőtörés). 14