A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Waldmann József. Tápé táncalkalmai és hagyományai

Műsoruk rendkívül gazdag: Tapai táncok (páros tánc), Kisszék tánc (fiúk tánca), Sapka tánc (fiúk tánca), Babás játék (lányok tánca), Tíz percben (páros tánc), Kör, kör, ki játszik? (páros tánc), Kalocsai leánytánc, Cicelle, illetve leányvásár (páros tánc), Egyszer egy királyfi (páros tánc), Pusztafalusi lánytánc, Fehér liliomszál (páros tánc), Decsi korsóstánc (páros tánc), Kőke-tánc (páros tánc), Most viszik (páros tánc), Üvegestánc (lány tánc). A felszabadulás után virágzásnak indult néptánc-mozgalomban résztvevő pedagógusok közül többen felismerték, hogy a gyermekek táncra nevelése hozzátartozik a testi- és a művészeti neveléshez. Tápén is jól tudják, hogy a gyermek nem kicsiny felnőtt, hanem olyan növekvőben, fejlődésben levő egyén, aki a felnőttek teljesítményéhez fokozatosan érkezik el. A gyermekkorban az alapvető tevékenysége még a játék. Ezért kerültek a gyermekjátékok a gyermek tánccsoportok munkájának középpontjába. A játékból fokozatosan alakul ki a tánc. A felnőttek táncalkalmai Táncolás szempontjából azt számítják felnőttnek, akit a bálázó ifjúság maga közé táncosnak befogad. E kor a lányoknál általában a 14. év, a ,,gyerökök pedig 16 éves korban lösznek legényök". Az öregek sem emlékeznek a régi legény- vagy leányavatásokra. Bálba csak az mehetett, aki jól tudott táncolni. Tehát már a gyermekkorban meg kellett tanulni a faluban szokásos táncokat. A falu ifjúsága igyekezett minél több táncalkalmat teremteni. A táncmulatságnak és a bálnak megvolt a hagyományos rendje. Voltak olyan összejövetelek is, amikor a tánc csak alkalmi, csak járulékos, pl. a ,,disznóbálban" (disznótor), vagy más munkaalkalmakhoz fűződő találkozások -- valamint családi ünnepek alkalmával (keresztelő, név- és születésnap, házassági évforduló stb.). A szokásos táncmulatság rendjétől legjobban a lakodalom táncrendje tért el. A farsangi időszak volt a tápaiak számára az év igazi táncos ideje. Farsangkor minden szombaton és vasárnap táncoltak a kocsmában. Az esti jószágetetésre minden fiatalnak haza kellett érni s ezzel ért véget a táncmulatság. Házibálakat is rendeztek. Itt összegyűlt a rokonság, ismerősök, szomszédok ... „vótak ott még öreg házasok is! "Özvegy Nagy Mihályné 1957-ben így mondta el egy farsangi házibál ,,igaz történetét": „Összeszőttek mindönjéle kacatot. Egyik fö/őtözött papnak, a másik mög doktornak. Nagy terítést csináltak, közbe ivogáltak, mög tréfálkoztak. Aztán az üstbe fölfőzött bocskorhús (valódi rossz bocskorszíj) észrevétlen valakinek a tányérjába került, az nyiszájja, evágni nem biri — aztán van ám nevetés. Ha nem biri evagdalni, mögrági, attú mög beteg lösz. Gyün az orvosdoktor, aztán be kő neki szönni orvosságokat, mindönfélét, aztán szöröncsésen mög is hat. Hát a pap eléneköte. Recitálva , . jó - ni - us>, jú, - IÍ - us, du - gusz-t-us, step-te.m-ber.uk -To-Ler, no -vem-ber, de-cem-ber, 164