A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Banner János: Reizner János és a szegedi múzeum

azon leletekkel együtt, amelyek a sövényházi ásatásból nyerettek, a kir. biztos úr intentiói szerint egy megalakítandó szegedi múzeum alapját fogják képezni."

31 Ebból is látszik, hogy Tisza Lajos — bizonyára nem a legutolsósorban: Reizner hatására — támogatta a múzeumalapítás gondolatát, amit még ennél is jobban bizonyít az a tény, hogy a királyi biztosság működésének megszüntetése után, minden olyan leletet, amely a város újjáépítése során hozzájutott, Reizner Jánosnak, a Somogyi-könyvtár igazgatójának adta át. Ugyanezt tette Lechner Lajos, a műszaki osztály vezetője is.

32 Egyes leletek, polgári emlékek, várostörténeti tárgyak és éremgyűjtemények is kerültek, a működését — a leltári napló szerint (2—3. kép) — 1883-ban megkezdett múzeumba, de csak 1888-ban kapott két helyiséget a könyvtárt is befogadó reáliskola épületében. Itt kezdte meg Reizner a rendezést, de a múzeum megnyitására nem kerülhetett sor. 1894-ben az anyaintézettel együtt ki kellett költöztetni. Az addig gyűlt anyag, a Somogyi-könyvtár bérelt épületében, a Fodor utca sarkán álló Fodor-féle házban várta — kiállítás helyett ládákba csomagolva — az igéret földjét, a Kultúrpalota felépítését. Ez 1897-ben nyílt meg a két intézmény előtt. Reizner ekkor fejtette ki legnagyobb munkáját a két testvérintézmény szervezésében. Ugyanakkor írta nagy történeti munkáját. Mindezt a munkát, néhány segéderő mellett, főként Lázár Béla segítségével végezte, aki még az ásatásokban is mellette volt. Úgy, mint 1899-től Tömörkény István. Reizner Jánosnak, a Szeged kultúrája emeléséért fáradságot nem ismerő embernek nagy napja volt, amikor az ideiglenesen elhelyezett könyvtár megnyitásán, a rekonstrukció keretében tartott ünnepélyes megnyitón a királyt a könyvtár nevében ő üdvözölte, de sokkal nagyobb örömöt érzett akkor, amikor 1899. június 11-én az érem- és régiségtár maga rendezte kiállítását Fraknói Vilmos, a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője, Hampel József országos felügyelő kíséretében elismerő szavakkal megnyitotta a város lakói előtt.

33 Reizner János nevét akkor már messze túl Szeged határán is ismerték. Nem•csak egymásután megjelenő történelmi részletmunkái, levéltári jelentései, de az Archaeológiai Értesítő hasábjain 1890 óta napvilágot látott közleményei a vidéken •dolgozók legjobbjai közé emelték.

34 Ezek egy része híradás csupán, vagy ásatási jelentés és az Archaeológiai Értesítőben ennek megfelelően kapott helyet, de egy részük gondos utánjárással írt törté31 Szegedi Híradó, 1881. 4. 32 Kulinyi, i. m. 490. 33 Uo. 493. Első berendezéséről 1. uo. 490—495. 34 Reizner múzeumi és régészeti vonatkozású közleményei és tanulmányai: A szegedvárosi múzeumról. Arch. Ért. 10 (1890). 435—438. — A rabéi leletek. Uo. 11 (1891) 46—47. — Magyar pogánykori sírleletek. Uo. 97—114. — Szegedvidéki templomok és a kereseti harang. Uo. 166—167. — Rabéi ásatások. Uo. 206—210. — A szegedi múzeum újabb szerzeményei. Uo. 278—282. — Szeged vidéki leletekről. Uo. 355—358. — A szeged-városi múzeum gyarapodása. Uo. 12 (1892) 90—91. — A szeged-röszkei sírleletek. Uo. 161—168. — A szeged-csorvai Arpádkori füstölő. Uo. 15 (1895) 361—365. — A majdani aranylelet. Uo. 380—381. — A tömörkényi bronzleletről. Uo. 16 (1896) 265—267. — Éremlelet Sövényházán. U

о. 18(1898)81—82. — A szegedi múzeum éremtára 1898—99ben. Uo. 19 (1899) 432. — Közlemények a szegedi városi múzeumból. Uo. 19 (1899) 183—190. — A szegedvárosi múzeum érem- és régiségtárának gyarapodása. Uo. 22 (1902) 87—89. — A sasülési és szőreghi leletekről. Uo. 23 (1903) 43—50. — A Szeged-domaszéki pogánykori leletekről. Uo. 268—272. — A rivó-dülői ásatásokról és kőtörési leletekről. Uo. 378—387. — Lebői, óbébai és öthalmi ásatásokról. Uo. 24 (1904) 76—88. — Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének jelentéseiben: 1901, 35—36; 1902, 33—34; 1903,62—65. Bár a numizmatika — mint erről éremgyűjteméhye is tanúskodhatott — nagyon érdekelte, egyetlen ilyen irányú közleményét ismerjük: //. Rákóczi Ferenc rézpénzeinek érmészeti és pénzügyi ismertetéséhez. Arch. Ért. r. f. III (1872) 34-40, 66-69. 13