A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Kresz Mária: Maksa Mihály tálas

Máskor, amikor gyönyörködött az ígéretes termésben, líraian szól a határ szépségéről, virulásáról, és sorai rímelve állnak össze: „Kimentem vala a' sík mezőre szélyel nézni Bölcs munkáidat Uram ottan is megszemlélni A' gyönyörű tavasz szépségét látván Lelkemet örömre gyújtá a' sok szép teremt, Melyekkel megvan rakva Ű' föld és az ég Akár merre tekintek a' sík mezőbe, Mindenütt csak atyai jóságod akadt szemembe látám Uram hogy a' legkisebb fűszál is örvend tenéked a' pacsirta pedig égfelé emelkedve szép és gyönyörű vidám éneket mond nevednek. En ezeken álmélkodám, ezeket mondám Betölt a föld Uram a' te gazdagságoddal és hozzánk való jovoltoddal." A füzet végén ,,Szép Magyar Költemény" cím alatt két vers van, ezek kiválasztásában is hazaszeretete vezették. (Tompa Mihály: Arszlán pasa, Eötvös József: Mohács). Csokorba gyűjti kedves idézeteit Tompától, Erdélyi Jánostól, Kisfaludy Sándortól és Arany Jánostól, ezek életének szinte jelmondatai. „A regényt nem szerette — mondja leánya — azért nagyon haragudott. A bibliát olvasta mindig." A magyar költészetet azonban szerette, talán még diákkorában ismerte meg. Érdekes, hogy Maksa Mihály, aki oly kiváló művelője volt mesterségének, munkájáról, a tálasságról sehol nem ír. Ellenben ír a túlfeszített munka ártalmairól: „A' világi szorgalmatosságnak haszontalan voltáról", majd újra „A

5 világi meggazdagodás és a

1 pénz nagy szeretéséért való szorgalmatosságnak voltáról". Nagy betegségét is a túlhajtott munkának tulajdonította. Sokat éjszakázott, dolgozott éjjel-nappal, mondja Maksa Júlia. „Jöttek haza éjjel az emberek a kocsmából, még mindig égett a lámpa, feküdjön már Mihály bátyám!' — Nem fekszem, mert van egy kis dolgom." A vasárnapot azonban betartotta, sőt, mint Kiss Zoltán beszéli, ,,ott nem szabad volt még a segédnek sem dolgozni". S bár a világi szorgalmatosság haszontalan voltáról ír. szorgalmasan takarékodik, hogy házat, hajlékot szerezhessen. Az 1877-ik évre azután eléri célját és beírhatja krónikájába: „ezen esztendőben vettem Ö' házat 900fr. azaz kilencszázért Elek Bálintól, Mártius 7ikén ekkor ados maradtam 100 azaz szóval is száz forint al, de a kegyelmes Isten rá segített ki kerestem Szent Mihály napjára Melyért áldott legyen az Úr mindörökké." A búza ára akkor — jegyzi meg — 11 forint 80 és 12 forint között volt. Két évre rá megnősült, Égető Sándor „fuvaros ember" leányát vette el. ,,1879ik évben Mártius 13ik napján volt az esküvésem vagy házasságom Égető Lídiával, azután való nap midőn Szegedet elöntötte a' Tisza árja tenger lett a

1 büszke szép város helyén." Két év múlva tagja lett a tálas ipartársulatnak, mivel időközben megszűnt a céh. Ezt az eseményt különálló cédulára jegyezte, ünnepélyesen körülcirkalmazva betűit: 9 A Móra F. Múzeum évkönyve 129