A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Kresz Mária: Maksa Mihály tálas

„A HmVásárhelyi tálas ipar Társulat tagja lettem én, Maksa Mihály 1881-ik év Deczember hó 18ik napján, Pásztor István elnöksége idejében és akkori költség volt 8frt. 10 kr. az az szóval i nyo/cz forint és tíz krajcár. Kelt Hm. Vásárhelyt, 188lik év December 18án Maksa Mihály mk. tolas'". A „tálas" szót az v-betű aláhúzásába kanyarítja bele — edényein is így szokta. Az iparigazolványt az 1885. évben kellett a mestereknek kiváltani, 21 forintba került. Később jegyzője is lett az immár ,,cserépedénykészítő társulaf'-nak, például az 1892. évi szeptember 18-i közgyűlés jegyzőkönyvét ő vezette.

15 Házassága utáni években Maksa Mihály tovább gyarapszik, most már felesége is segít a munkában. 1883-ban földet vesz, másfél holdat, vagyis ,,fél nyomási földet" 710 forintért. A 80-as években felesége családját segíti ki nem egy alkalommal kisebb-nagyobb összegekkel, 5 forinttól 35 forintig; erről a füzet végén vezet kimutatást. 1885-ben újra nagyobb költségbe vág: megjavíttatja házát, a ,,gaz" tetőt kicseréli cseréptetőre. „Hála Ű

1 jó Istennek ezen évben csináltattuk meg a" házunkat tövit kirakattam feljebb rakattam cserép tetőre, a' reperáció került 450 fr. . . de az Úr Isten volt a segedelmünk Ű' magunk tehetséséböl kikerült. . ." Ő, aki annyira szeretett mindent írásban megörökíteni, ezt a nagy teljesítményt mázas cseréptáblákra jegyezte fel, írókával írott betűkkel. Az utcára néző tűzfalon még máig ott a tábla az 1885-ös évszámmal (105. sz). Idővel az egész házat saját képére formálta és ellátta színes falitáblákkal, feliratokkal, fohászokkal, a neki oly kedves magyar címerrel, „koronával". Címeres tábla került a tűzfalra (103. sz.), s cserépből csinálta a ház számátjelző táblát is: V. tized 214. (104. sz.). A padláson a szarufákra szögelt egy-egy mázas cseréptáblát, mely a tetőjavításra utal, de saját testi gyöngeségére is (106—107. sz., V. t. 3—4.): ,,A gyenge erőtlen ember is sokat mesével határos dolgokat tud véghez vinni ha az Úr Istenbe bízik és csak őtet hívja segítségül kedves és örömtelen napjaiban/'' A tornác oszlopaira, a fehérre meszelt „kőlábakra" fekete vagy vörös alapú címer került s mindegyik hátára felírta a pontos dátumot és saját nevét, — négy ilyen tábla maradt fenn 1886-ból, 1892-ből, 1899-ből és 1906-ból (108—1

11. sz., V. t. 1—2.). A tornácon minden ajtó fölé kerek táblát szögezett egy-egy felirattal. E táblák ma is helyükön vannak. Az első három táblán felemás vörös-fekete alapon van a fehér írókás felirat, a tábla hátán Maksa aláírása és a dátum, 1899. november 30. (112—114. sz., VI. t. 1—3.) A negyedik, fekete alapú tábla későbbi és azt örökíti meg, hogy a ház hátulsó részét is átépítette: ,,Én jó Istenem légyen néked örök magasztalás hogy rásegítettél engem hogy újjá építhettem hajlékomat 1903. Nov. 20." Néhány fekete-fehér oromdísz is maradt, több kisebb és egy nagyobb (100—102. sz.). Ezek a gombok az udvar hátulsó kerítésének oszlopain voltak és a deszkakerítésre egy táblát is szögezett, amely a kerítés megújításáról emlékezett meg. A füg15 Míg az eddigi iratok mind a család tulajdonában vannak, ez a jegyzőkönyv jelenleg a Tornyai Múzeumban van a céhiratok között. 130