A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Banner János: Reizner János és a szegedi múzeum

A múzeum bizonyos időben nyitva álland, azt mindenki megszemlélheti s már a szemlélet által is mennyit fog tanulni, ismerni nemzeti történetünkből a nép, melynek nincs módja és alkalma azt könyvekből megismerni. Emelni fogjuk ezzel városunk fényét és műveltségét s nem keilend pirulnunk, hogy e tekintetben már kisebb és szegényebb városok is megelőztek bennünket. Zsákmányul engedtük eddig sokszor legbecsesebb műemlékeinket az értetlen vagy lelketlen rombolásnak, vagy a külföld kapzsiságának; de bízunk ezúttal polgártársainknak a tudomány iránti szeretetében és hisszük, hogy jelen felhívásunk nem lesz a pusztában kiáltónak szava. A múzeum részére beküldendő régiségek sorozatát főbb vonásaiban itt közöljük: kőkalapácsok, kőbalták, csákányok, vésők, kinagyolt és csiszolt alakban, melyek a nép közt láncos menykő, vagy lapos guta néven ismeretesek és kuruzslásra használtatnak. — Szarvasagancsból készült átfúrt ősszerszámok. — Kőfaragványok, feliratos kövek és téglák, — Régi fegyvernemek, kardok, puskák, nyílhegyek, íjak, tőrök, fustélyok, sarkantyúk, buzogányok, sisak, paizs, páncéling, zászlók, lószerszám-díszítmények, régi bútorok, házieszközök, urnák, mécsesek, fazekak, tálak, csészék, billikomok, kelyhek, cserép, üveg, réz és más edények, vagy ezeknek csak töredékei is; vésett művek, pecsétnyomók, pénz és egyéb matriczok, metszések rézben vagy fában, réz- és bronz- vagy más öntvények, ékszerek, régi üveggyöngyök, régi öltözetek, pénzek és érmek, pecsétes okmányok, kéziratok, nyomtatványok, könyvek bármely korból, bármely nyelven, festések, arcképek, címerek stb. Ezen és a végnélküli számú és fajú, de itt nem részletezhető régiségek adományozóit kérjük, hogy adományaik lelhelyét, ha lehet a legnagyobb szigorúsággal és a lelet körülményes leírása, úgy az adományozó neve, és lakhelyének följegyzésével beküldeni méltóztassanak. Ne riasszon polgártársaink közül senkit az, hogy kezei közt levő régiségeit kicsiny(n)ek — s talán értéktelennek tartja. Fontosak azok különösen ott, hol fajcsoportozatokban vannak összeállítva, s jusson eszünkbe mindenkor, hogy a nagy kőszál is csak apró porszemekből áll. Áldozzon mindenki, kinek e nemben valamije van, bármily kedves is az neki; nyugtassa meg az öntudat, hogy közcélra a legjobb helyre tette le áldozatát, hol mindig az övé, mindegyikünké marad. Ezúttal nem késünk még a t.c. lelkész, jegyző és tanító urakat, s mindazokat, kiknek a népre befolyásuk van, felkérni, hogy jelen felhívásunkat a néppel ismertessék meg, világosítsák fel őket a régiségek becse, fontossága és haszna felől. Intsék a népet az alábbiak szerint a jövőben előforduló régiségek föltárásánál a szükséges óvatosságra, s tegye ezt minden honpolgár, ki a haza és tudomány érdekében hasznos szolgálatot tenni nemesen kötelezve érzi magát. Szántás, döntés, erdőírtás, útcsinálás, árkolás, építkezések alkalmával akadnak cserép-, vagy más edényekre. Óvakodjanak ezeket szétzúzni, hanem óvatosan kiemelvén az edény területét, arról a földet vigyázva valamely alkalmas eszközzel hámozzák le. Az ilyen edényt azonban helyéről rögtön kiemelni nem lehet, mert századok óta a föld nedvétől áztatva — fenekük a benne rejlő hamu, csont vagy más egyebek súlyától kiszakad, összeomlik. Azért ott kell hagyni pár óráig (minél nagyobb az edény, annál tovább), 9