A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Bálint Alajos: Kiskundorozsma-Vöröshomok dűlői leletek

KISKUNDOROZSMA- VÖRÖSHOMOK DŰLŐI LELETEK 1960 január elején, a kiskundorozsmai József Attila Termelőszövetkezet egyik traktorosa szántás közben, a Vöröshomok dűlőben, egy kisebb dombon embercsontokat talált. A csontok mellett, a csontok körül kard, zabla és kengyel töredékei is előkerültek. A múzeumba szállított csontok között lócsontok, lópata is volt. A lelőhely a Kiskundorozsmáról kiinduló kiskunhalasi út mentén, a 6. km kőtől további 250 m-re, s a műúttól délkeletre 150 m-re van. Az országutat itt a Sia csatornán átvezető közúti híd keresztezi. Ugyanezen a helyen a másik, „Nevetlen'" csatorna is van, amelynek vizét zsilippel szabályozva engedik a Siába. Hitelesítő ásatást a bejelentés után egy héten át végeztük. A Vöröshomok dűlői domb északi lejtőjén öt 5X5 m-es szelvényt ástunk, s a szelvények egyik oldala pontosan az észak—déli irányt mutatta (1. kép). A lovassír a II. szelvényben volt. Hitelesítő ásatásaink során azt tapasztaltuk, hogy a homokos talajt kb. 75 cm mélységig forgatta meg a traktor, s a napvilágra került sír eredetileg 60—70 cm mélységben lehetett eltemetve. Az I. szelvényben, 130 cm mélyen egy kerek hulladékgödör szájnyílására bukkantunk. Ez az /. gödör köralakú foltban jelentkezett. Átmérője 96 cm. A felszíntől 254 cm mélyen volt a feneke, s a gödör lefelé szélesedő, méhkas alakú, s a szájnyílástól függőleges irányban húzott vonaltól kifelé 14—14 cm-rel volt szélesebb. A gödör vastag hamus rétegéből szarmatakori cseréptöredékek kerültek elő. A restaurálás során a cserepekből egy nagyobb agyagedényt sikerült helyreállítani (XV. t. 6.). Az edény finoman iszapolt, barnásszürkére égetett, erősen korongolt. M. 45, Sz. 14, ö. 26 cm. Egy másik hasonló idomú edénynek csak a felső kétharmadát (XV. t. 7.), s egy harmadiknak csak az alsó harmadát (XV. t. 5.) rekonstruálhattuk. Ugyancsak az I. szelvényben, az 1. gödörtől 45 cm távolságra a //. gödör 112 cm átmérőjű szája mutatkozott, szintén 130 cm mélyen. Homorú fenekét 219 cm mélyen bontottuk ki, s az előbbihez hasonló, méhkas alakú gödör szájától húzott függőleges vonaltól 12—12 cm-re kiszélesedett. Ennek a gödörnek alján egy edényfenékből kialakított orsókarikát és egy szájperem töredékét találtuk (XV. t. 1., 3—4. képek). A II. szelvényünket az I. szelvényhez déli irányban csatlakozva tártuk fel. Ennek a szelvénynek csaknem a közepén találtunk rá a lovassír még megmaradt, de szétdúlt vázrészeire. Ezek között hat kerek, áttört, két aklaszeggel felerősíthető ezüst veretet (XIV. t. 7., 7a.), két aranyozott ezüst lemeztöredéket (XIV. t. 5—6.) találtuk. Az I. és II. szelvény határán bontottuk ki a III. gödröt. Ennek átmérője 110 cm mélyen 128, feneke a felszíntől 248 cm-re volt, amelyen edénytöredékek voltak {XV. t. 5.). A II. szelvény északkeleti sarkában szintén volt egy hulladékgödör, 125 cm mélyen szájátmérője 70, mélysége további 98 cm. Lefelé szélesedett, s a fenekén 170 cm átmérőjű. Alján vastag hamusréteg volt. 9 1