A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Bálint Alajos: Kiskundorozsma-Vöröshomok dűlői leletek

A IV. szelvényünk meddő volt. Az V. szelvényünk a II.-hoz dél felől csatlakozott, s erről külön rajzot is készítettünk (3. kép). A délnyugati sarkában, nagyobb felületen vörösre égetett agyagtapasztást rombolt szét az eke. Úgy látszik, hogy itt egy szarmatakori lakóház állott. Padlószintje 65—68 cm mélyen, foltokban került kibontásra. A gondos feltárás után ügy láttuk, hogy megközelítőleg téglalap alakú volt a ház, kissé a földbe volt mélyítve és ennek az északkeleti sarkát, illetve részletét bonthattuk ki. A ház 3,1X4,3 m méretű maradványának ÉK-i sarkában 50 cm átmérőjű, nagyméretű oszlop helyét, s a keleti, hosszabbik oldal mellett, talán az egykori bejárat mellett egy másik, karólyuk állott, amelynek átmérője 31 cm. Itt láttuk, hogy a ház padlószintje döngölt volt, s legalul sárgaagyagot terítettek. Megfigyelhettük, hogy az agyagpadlót megújították. Ezt is a vélhető bejárat mellett tapasztaltuk. Itt két réteg között kormos, fekete, laza réteget találtunk. Az V. szelvény DNy-i sarkában 90 cm átmérőjű, erősen átégett tűzhely maradványaira bukkantunk. Felső rétegét ennek sem kímélte az eke. A tűzhely alapozását ielle gzetes késő szarmatakori hombár cserepeiből rakták össze. A Vöröshomokdűlői domb tetején több helyen láttuk, a mélyszántás agyagtapasz darabjait hozta felszínre, s így arra gondolhattunk, hogy ezen a helyen több lakóház is állhatott. A nagyméretű agyagedényeknek analógiáját is ismerjük. Párducz Mihály: A szarmatakor emlékei Magyarországon III. kötetében (Arch. Hung. XXX.) Debrecen—Hajdúböszörményi útról (i. m. CXXXVII. 3), Hajdúhadházáról (i. m. 92